Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

Köz igazgatási Döntvénytár. állapította meg. Azon igényével pedig, hogy 1893. évben történt lemondása előtt eltöltött 15 évi szolgálati ideje is az illetmények megállapításánál beszámittassék, arra való figyelemmel, hogy b—i állami elemi népiskolai tanítónői állásáról önként lemondott, és ennek folytán szolgálati viszonya és az ebből eredő jogigények megszűntek, a miniszter a panaszlót elutasította. Az 1907 : XXVI. tcz. 4. §-a kimondja, hogy az ezen törvény hatályba léptéig állami iskoláknál rendes tanítónői minőségben eltöltött szolgálati idő, amennyiben az ezen törvény határozatai szerint magasabb fizetésre ad igényt, az igényeknek egyénenként való megállapításánál olyképp veendő számba, mintha az ezen törvény hatályának tartama alatt telt volna el. Arról, hogy a magasabb fizetésre igényt adó szolgálati időnek csak a megszakítás nélküli szolgálati idő számítandó be, sem az idézett, sem a törvény más szakasza kifejezetten nem rendelkezik. Ezen kérdés mérlegelésénél és eldöntésénél is tehát csak azok a szabályok jöhetnek figyelembe, melyek a szolgálati megszakítás jogi következményeire a tanítóknál irányadók. Igaz, hogy a szolgálatról való lemondás rendszerint megszakítja a szolgálat folytonosságát és következményei ben nemcsak a szolgálati viszonyt, de az ebből eredő jogigényeket is megszünteti. Azonban már az 1875: XXXII. tcz. 8. §-a megengedi, hogy a tanítói pályáról lelépettek, ha oda ismét visszatértek, indokolt esetekben nyugdíjazásuknál a lelépésük előtt töltött szolgálati idejüket is érvényesíthessék. Hasonlóképpen az 1907: XXVI. tcz. 3. §-a a községi és hitfelekezeti elemi népiskoláknál alkalmazott tanítóknál a korpótlékra igényt adó szolgálati idő beszámításánál a szolgálat igazolt megszakításának kívánja tekinteni azt a körülményt, ha a laniló betegség, vagy egyéb tőle nem függő körülmények miatt volt kénytelen tanítói működését abbanhagyni és ezt a körülményt távozása alkalmával a királyi tanfelügyelő igazolta. Vagyis ezekből kitetszőleg a szolgálat megszakításának a szolgálatból eredő jogigényekre nincsen feltétlenül megszüntető hatálya. A bíróság tehát az esetben is, és a magasabb fizetési igény szempontjából önállóan is vizsgálat tárgyává tehetné a panaszlónak 1893. évben történt lemondása körülményeit, ha máskülönben a panaszló egyéb igényei tekintetéből a lemondásnak jogi következménye még el nem döntetett volna. Azonban a tárgyalási iratokból megállapítható, hogy ugy a panaszló nyugdijintézeti jogosultságának, mint korpótlékainak megállapításánál a lemondása előtt töltött szolgálati időt a miniszter a panaszló javára már régebben beszámította és azáltal elismerte, hogy ezen igénvek szempontjából a lemondásnak nincs megszüntető hatálya. Ezekből következik, hogy a panaszló lemondásának az 1907. évi