Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

Közigazgatási Döntvénytár. 161 146. Az ingatlan vagyon állagához tartozó fundus instructus értéke az ingatlannak törvényszerű legkisebb értékében benn nem foglaltatik; tehát az ingatlantól különállólag mint ingóság képezi illetékegyenérték tárgyát. (Közigazgatási bíróság 1908 nov. 3. 12,313/908. P. sz. a.) A m. kir. közigazgatási biróság következőleg itélt: A panasznak helyet nem ad. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni a panaszolt határozatban foglalt és a biróság által is elfogadott indokokon felül még azért sem, mert panaszló nem ajánlott föl bizonyítékot, s nem kért megállapítást arra nézve, hogy a holt fundus instructus czimen tett bevallások a valóságnak megfelelnek s a korábbi bevallás után ezek csökkentek volna. A pénzügyigazgatóság határozatának indokolása így szólt: Indokok: Felebbező azon az alapon kéri a helyesbítést, hogy a s—i, m—i, cs — i, és d—i holt fundus instructus és a s—i s a—i bútorok bevallott értékének emelése indokolatlan, ámde felebbező mivel sem igazolta azt, hogy azok értéke 10 év alatt apadt volna s miután a 10 év alatti érték a most bevallott értéknél nagyobb volt s igy az volt veendő az illeték alapjául, azon kifogása, hogy 58,735 K értékben bevallott élő és holt fundus instructus is illetékezletett, el nem fogadható, mivel semmivel sincs igazolva annak lehagyása, hisz csak azon fundus instructus nem illetékezhető meg, mely az ingatlantól elválaszthatatlan, már pedig ugy az élő, valamint a holt fundus instructus az ingatlantól elválasztható, azoknak az értéke az ingatlanok értékében benn nem foglaltatik, s igy az illetékegyenérték helyesen Íratván elő, fenntartandó volt. Közigazgatási Döntvénytár. III. 11