Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)
130 Közigazgatási Döntvénytár. vei kivethető 5%-os maximumba nem számítható be. Erre a belügyminiszter 134,175/1907. számú rendeletével kijelentette, hogy tekintettel arra, hogy a közszükségleti alap javára 1907. évre megszavazott 472% pótadó, bár jóváhagyásának bevárása nélkül, tehát szabályellenesen, de tényleg az 1907. év folyamán kivettetett és behajtatott és nagy részben fel is használtatott, ezen befejezett tényekkel szemben és további bonyodalmak elkerülése végett nem kiván a pótadónak 472%-kai töriént kivetése és beszedése ellen most már utólag észrevételt támasztani. Ismételve kijelenti azonban, hogy részéről az 1883: XV. tcz. 9. §ának olyan értelmezését, mely szerint a vármegyei jegyzői nyugdijalap javára kivetett vármegyei pótadó nem tartoznék az idézett törvény rendelkezései alá, s ennélfogva az annak alapján kivethető 3, illetve 5%-os maximumba, megengedhetőnek nem tartja. Felhívja azonban a vármegye közönségének a figyelmét arra, hogy a községi és körjegyzői nyugdijalapok létesítése és fizetésképességük fenntartása tekintetében a törvényhatóságok vármegyei pótadó igénybevételére törvény állal utalva nincsenek, s igy megfontolást igényel, vájjon törvényes kényszer hiányában czélszerü-e a törvényhatóságoknak különben is szük korlátok közé szorított póladó kivetési jogát, az 1883: XV. tcz. 9. §-ában emiitett egyéb feladatok rovására, nem is a törvényhatósági, de községi közigazgatást érdeklő oly szükségletek fedezése érdekében venni igénybe, amelyekről a törvényhatóságnak más uton is módjában áll gondoskodni. Mi sem áll ugyanis útjában annak, hogy a vármegye közönsége a jegyzői nyugdíjintézetről szóló szabályrendeletének módosítása által a vármegyei pótadó igénybe vétele helyett a jegyzői nyugdijalap fizetésképességéről akként gondoskodjék, hogy a rendes járulékok utján nem fedezett kiadásokhoz a községek állami adóik arányában tartozzanak hozzájárulni. Ezen rendelet után a törvényhatóság 1908. évi márczius hó 18-án tartott közgyűléséből feliratot intézett a belügyminiszterhez, melyben kéri, hogy a jegyzői nyugdíjalapra igénybe vett póladónak az 1883: XV. tcz. alapján kivethető pótadóba való beszámítástól tekintsen el, s feliratában kiemeli, hogy a jegyzői nyugdijalap fenntartásával járó terheknek a községre való áthárítását törvényellenesnek tartja, mert az 1886: XXII. tcz. 66. § a a törvényhatóságot kötelezi a jegyzői nyugdijalap fenntartására. A belügyminiszter 60,428/1908. számú rendeletével a törvényhatóság felterjesztésével szemben a 134,175/1907. számú rendeletével kifejteit álláspontját továbbra is fenntartotta. Egyidejűleg pedig felülvizsgálta a törvényhatóság 1907. évi szeptember hó 20-án 1034. szám alatt hozott határozatát, melylyel az 1908