Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

Közigazgatási Döntvénytár. 113 a csatolt orvosi vélemény kérvényezőnek hosszas betegség vagy szellemi fogyatkozás következtében beállott munkaképtelenségét nem bizonyítja s a nyugdíjazás kérelmezésének valódi oka a fegyelmi eljárás megindításától való félelem. A m. kir. belügyminiszter 1908. évi 6264. sz. határozatával a közgyűlés határozatát indokolásánál fogva helybenhagyta, mert az orvosi szakvéleménynyel szemben a felebbezőnek, mint laikusnak nézete nem jöhet figyelembe, s mert a fegyelmi eljárás megindítását az alispán ellen netán felmerülendő adatok alapján, a nyugdíjaztatás nem gátolja. Dr. M. M. ezen határozat ellen a kir. közigazgatási bírósághoz panaszt adott be, melyben a nyugdíjazást kimondó határozatok megsemmisítését, uj orvosi vizsgálatnak és a fegyelmi eljárásnak elrendelését kérte, mert szerinte a csatolt orvosi bizonyítványban a mindenkori szolgálatképtelenség bizonyítva nincs. A m. kir. belügyminiszter 1908. évi 59,870. sz. átiratában a kir. közigazgatási bíróság hatásköre ellen kifogást emelt, mert annak a kérdésnek megbirálása, hogy a törvényhatósági alkalmazott szolgálatképtelensége beállott-e már, vagy nem, nem a közigazgatási bíróságnak, hanem a közigazgatási hatóságoknak végérvényes döntése alá tartozik. Áz 1896: XXVI. tcz. 45. §-a a törvényhatósági alkalmazott nyugdíjazásának kérdését csak annyiban utalja a közigazgatási bíróság hatáskörébe, amennyiben az a kérdés válik vitássá, hogy az alkalmazottnak jogos igénye van-e az ellátásra, vagy hogy az alapul vett czimen mekkora összeg illeti meg őt. A nyugdíjazásra vonatkozó többi kérdés, különösen a szolgálatképtelenség megállapításának és ezen az alapon a nyugdíjazás elrendelésének a kérdése azonban bírósági hatáskörből ki van zárva. A közigazgatási bíróságnak joga van ugyan abban a kérdésben határozni, hogy megilleti-e az alkalmazottat a nyugdíjigény, ámde annak, hogy ez a kérdés felmerülhessen, előzményei vannak, amelyeket csak közigazgatási (illetőleg fegyelmi) uton lehet eldönteni. Ilyen előzmények nevezetesen azok a tények, melyek miatt az alkalmazott a közszolgálatból elbocsáttatik és csak akkor, ha a szolgálati viszony ekként már megszűnt, nyilhatik meg a közigazgatási bíróság előtt az alkalom arra, hogy a szóban forgó és közigazgatási vagy birói uton már megállapított tények alapján a nyugdíjjogosultság tárgyában határozhasson. Ebből következik az is, hogy a közigazgatási bíróság hatáskörét az 1896: XXVI. tcz. 17. §-ához képest azon az alapon sem lehet megállapítani, hogy a nyugdíjjogosultságnak, mint a közigazgatási bírósághoz tartozó főkérdésnek, a szolgálatképtelenség és ezen az alapon a nyugdíjba helyezés olyan előkérdése, melynek előzetes, vagy együttes elbírálása nélkül a főkérdés el nem dönthető. Az 1896: Közigazgatási Döntvénytár. III. 8