Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Közigazgatási Döntvénytár. 28 tott eladási bevétel tizedrésze czimén 51 K 97 f.-nek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésére, vádlott részéről a törvényes határidőben beadott felebbezés következtében felülbirálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest a másodfokú Ítéletet megváltoztatom s vádlottat az ellene emelt kihágás vádja s következményeinek terhe alól fölmentem, mert a telt jelentése szerint vádlott az üzlete ajtajára kifüggesztett árukon alkalmazott czédulákon csupán az illető áruk eladási árát tüntette fel. Már pedig az áruczikkeknek meghalározott árral ellátott hirdetése, illetve ellátása mellett való elárusitása az ipartörvény 51. §-ában minősített tömeges és gyors eladást nem állapítja meg. 20. A vasúti személy- és áruszállításból kifolyólag felmerülő dijak és illetékek magánjogi per utján érvényesíthetők. Ily ügyekben a közigazgatási hatóság közreműködése csupán a személyazonosság megállapítása czéljából vehető igénybe. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1907. 66,081. sz. határozata.) H. vármegye alispánjának. Vonatkozással 1903. évi 16,771. sz. alatt a m. kir. belügyminiszter úrhoz intézett s utóbbi által 1904. évi 125,559. sz. a. átlett felterjesztésére melyben S. város rendőrkapitányának azon jelentése folytán, hogy a s—i vasúti állomás főnöke több izben megkereste a rendőrkapitányságot vasúti menetdijak és bírságok behajlására, az ily esetekben követendő eljárásra nézve utasítást kért: a következőkről értesítem. Tekintettel arra, hogy a vasúti személy és áruszállításból mint fuvarozási ügyletből kifolyólag felmerülő, s a felek által a vasúti üzletszabályzat, vagy az érvényes díjszabási határozmányok alapján fizetendő dijak és illetékek általában a vasutintézet magánjogi követeléseit képezik s igy csakis a magánjogi igényekre nézve fennálló törvénykezési eljárás szabályai szerint, vagyis magánjogi per utján érvényesíthetők; ennek folytán vasúti menetdijak és egyéb dijszabásszerü illetékek behajtása nem tar tozik a közigazgatási hatóságok illetékessége alá, hanem e készpénzbeni igényeit a vasút-intézetnek magánjogi per uijára kell terelnie. Ezen felfogással a tényleges gyakorlat is megegyezik, a mennyiben a m. kir. államvasutak igazgatóságának egy más esetből kifolyólag még 1900. évi szept. hó 10-én 115,682. sz. alatt kelt jelentése szerint, hasonló esetekben a közigazgatási