Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Közigazgatási Döntvénytár. tartozó saját tanítóiknak legalább annyi és oly mérvű nyugdijat és gyámpénzt kötelesek biztosítani, aminőt mint országos nyugdijintézeti tagok nyernének a törvény rendelkezései értelmében. És ez a fölmentés csupán abban áll, hogy sem az ilyen iskolafentartók, sem az általok alkalmazott népiskolai tanitók és tanítónők nem tartoznak fizetni az országos nyugdíjintézet részére a törvényekben megállapított járulékokat; de a fölmentés ténye nem foglalja magában s a törvény egyéb intézkedése sem adja meg az arra való felhatalmazást, hogy a jelzett irányban fölmentett iskolafentarló a maga alkalmazottjait a törvényben megszabottnál mostohább elbánásban részesítve, a törvény általánosan kötelező rendelkezésével biztosított előnyöktől megfoszthassa. Az 1891. évi XLIII. tcz. 6. §-a értelmében, «a nőtanitók a férfitanitókkal az ellátási igény elbírálásánál ugy a jogok, mint a kötelezettségek tekintetében egyenlőknek tekintendők)); a 7. §. szerint pedig «a nőtanitó saját alkalmaztatása után őt megillető nyugdíjra vagy végkielégítésre az esetben is tarthat igényt, ha férje életben van ...» A tanítói nyugdíjtörvény ezen rendelkezései tehát a tanítónő részére megözvegyülése esetén, személyi és szolgálati viszonyaira, valamint arra való tekintet nélkül: mikor kezdte & az országos tanítói avagy más nyugdíjintézet kötelékébe tartozó népiskolánál teljesili-e szolgálatát, tehát általánosan, minden iskolafentartót kötelezőleg állapítják meg az özvegyi nyugdíjra való igényjogosultságot; ellenben a székesfővárosi 780/1885. és 306/1891 kgy. szám alatt kelt, a m. kir. belügyminiszter állal 51420/1891. sz. alatt jóváhagyott szabályrendelet 25. §-a szerint «ha az özvegy akár a főváros, akár pedig az állam vagy társhatóság szolgálatában rendszeresített állomáson működik, az özvegyi nyugdíjnak csak azon többlete jár, mely az özvegynek rendszeres fizetését meghaladja)); a székesfőváros kormány hatóságilag jóváhagyott nyugdijszabályzata tehát kifejezetten megtagadja azt az özvegyi nyugdijat, melyet a törvény általánosan, alkalmaztatásuk megkülönböztetése nélkül, biztosit a nyilvános népoktatási intézetekben működő nőtanitóknak. Az 1896. évi XXVI. tcz. 134. §-a a közigazgatási bíróság jogkörét az egyes esetekben a rendeletek és szabályrendeletek törvényességének megbirálására is kiterjesztvén, az előadottakból természetszerűleg előállt annak a szükségessége, hogy a székesfővárosi nyugdijszabályzat ebből a szempontból vizsgálat alá vétessék. Igaz ugyan, hogy ezt a szabályrendeletet a m. kir. belügyminiszter jóváhagyta, a tanítói nyugdíjtörvény foganatosítására hivatott vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter pedig nemcsak eltűrte, hanem kifejezetten érvényesnek s a törvénynyel