Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Közigazgatási Döntvénytár. 3 illetékegyenértékmentességéről kifejezetten rendelkeznék, kérdés merült fel az iránt, hogy a községeknek (városoknak) oly ingóságai, amelyekel gazdaságilag nem hasznosítanak, hanem kizárólag hivatásszerű közigazgatási ezélokra használnak, illetékegyenérték alá esnek-e vagy sem? Az illetékegyenértéknek, mint vagyonadónak fogalmából következik, hogy az illeiékegyenérték fizetésére kötelezetteknek minden gazdaságilag hasznosítható, vagy gazdasági értéket képviselő vagyona, hacsak törvények vagy törvényes rendelkezések által mentesnek nem nyilvánittatik, illetékegyenérték alá tartozik. A vagyonadó fogalmából következik azonban az is, hogy az illetékegyenérték alá tartozó vagyon vagyoni értéket képviseljen s gazdaságilag hasznosítható, vagy pedig használható legyen. A községeknek azok az ingóságai, amelyek gazdaságilag nem hasznosíthatók, nem is magánjogi rendeltetéssel birnak. hanem kizárólag közczélokra, a közigazgatás czéljaira rendelvék s habár magánjogi tulajdont képeznek is, de oly magánjogi vagyonnak nem tekinthetők, amely után illetékegyenérlék lenne követelhető. Kifejezetten rendelkező törvényes intézkedések híjában fennálló törvényeink elvi rendelkezéseinek egybevetéséből kell és lehet csak e tétel helytállóságát megállapítani. Egyenes adótörvényeink a magánjogi értelemben véve hasznot nem hajtó s kizárólag közczélokra, helyesebben közigazgatási czélokra szolgáló ingatlanokat mentesitik az egyenes adó alól; s illetéki szabályaink a mentességeket megállapító díjtételeikben, jelesül: a beadványok mentességét megállapító 14. tételben, a hivatalos kiadványokról rendelkező 46. léteiben, az okiratok mentességét megállapító 79. tételben s főleg a tétel c) pontjában s a vétbizonyitványok mentességét megállapító 102. tételben mindazt az elvi rendelkezést foglalják magukban, hogy a községeket (városokat) a közczélok tekintetében, hivatásszerű közigazgatási teendői körében illetékmentesség illeti meg ugy, hogy ezt az egész illetéki szabályokon keresztül vonuló elvi rendelkezést egybevetve a személyes mentességeket tárgyazó 85. tétel 2. pontjának azzal a rendelkezésével, hogy a községeket magánjogi viszonyaikra, vagyonukra és ennek járadékára nézve illetékmentesség nem illeti meg, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a községeknek oly ingóságai, amelyek hasznot, járadékot, jövedelmet nem szolgáltatnak, hanem azért tartatnak, hogy a közigazgatás czéljait szolgálják, illetékegyenérték alá sem tartozhatnak. Megerősíti e felfogást az, hogy a községeknek (városoknak ily ingóságai jobbára olyanok, amelyek külön rendeltetéssel birván, használati minőségükben forgalom tárgyát képezni nem szokták, sőt amelyeknek forgalomba hozatala gyakran egyenesen tilalom