Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

B4 Közigazgatási Döntvénytár. mint közös üzlet, amelynél az idézett törvénynek az egyes tagok közötti viszonyt szabályozó rendelkezései szerint a tagoknak a társasági vagyonban, illetőleg jövedelemben meghatározott része van. Már pedig a közös üzlet fogalmából folyik, hogy a közkereseti társaság adóját, ha megoszlása a társasági tagok közt kimutatható, az egyes társasági tagok egyéni adójának kell tekinteni s mint ilyet a törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizető tagjai névjegyzékének összeállításánál számba kell venni. Ugyanis először a közkereseti társaságra kivetett adónak alapja az a vagyon, illetőleg jövedelem, amely az egyes tagokat a társaság fennállása alatt is megilleti, s igy lényegileg a közkereseti társaság adójának alapját a tagoknak a közös üzlet folytatására szolgáló vagyona, illetőleg közös üzletből eredő jövedelme nyújtja. Másodszor az 1883: XLÍV. tcz. 95. §-a kifejezetten és a társasági tagok egyéni adójának tekinti a kivetett adót, midőn a kötelezettség egyetemleges voltának megállapítása mellett, azt rendeli, hogy elsősorban minden egyes kötelezett társon csak a kivetett adótartozásnak aránylagosan reá eső része követelhető, amely részre nézve az idézett szakasz utolsó bekezdése értelmében még az illető tagnak házastársa is egyetemlegesen felelős. Harmadszor ugyancsak a kivetett adó egyéni jellegeit tanúsítja az 1875: XXIX. tcz. 22. §-ának az a rendelkezése, hogy társüzleteknél, ha az adó megállapítása minimális alapon történik, minden egyes társnak lakbére számításba veendő. De végre negyedszer, hogy a közkereseti társaság adója a társasági tagoknak a közös üzlethez való jogosultsága arányában azok javára a törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizető tagjai névjegyzékének megállapításánál számításba vétessék: azt indokolja az az összefüggés is, amelyet a törvényhatósági bizottsági tagsághoz megkívánt minősítés és az országgyűlési képviselői választói jogosultság között az 1886 :XXI. tcz. 23. §-ának f) pontja létesít, midőn az előbbinek egyik feltételéül az utóbbit állapítja meg. Ez az összefüggés megkívánja, hogy a törvényhatósági bizottsági tagság és az országgyűlési képviselő választói jogosultság kérdésénél ugyanazok az elvek érvényesüljenek a társaság adójának az egyes tagok javára való számítása tekintetében. Már pedig kétségtelen, hogy az 4874:XXXIII. tcz. 6. §-ának c) pontjai, amely országgyűlési képviselői választói jogot ad azoknak a kereskedőknek vagy gyárosoknak, akik legalább 105 frt. évi jövedelem után vannak államadóval megróva, kiterjedt az akkor hatályban volt 1840: XVIII. tcz.-ben szabályozott szoros értelembeni közkereseti társaságok tagjaira; és tényleg ezen az