Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVII. kötet 1942-1943 (Budapest, 1944)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 89 aranyérmek hivatalos beváltási árfolyamának kell szolgálnia. A pénzügyminiszter intézkedése folytán 9634 pengő 80 fillért kaptak kézhez, holott részükre fentebbi álláspontjuk figyelembevételével 23.828 pengőt kellett volna kifizetni. A különbözet a keresetbe vett összeg. A per során a kir. kincstár képviseletében eljárt kir. kincstári jogügyi igazgatóság a Pp. 180. §. 1. pontjában meghatározott s hivatalból figyelembe veendő pergátló körülményre mutatott rá, mert — szerinte — dr. M. András és társai, valamint a kir. kincstár között nem a felek szabad akaratán alapuló, hanem az állam közjogi hatalmánál fogva egyoldalú rendeletekkel szabályozott közjogi természetű ügylet jött létre. Ebből a közjogi jogi viszonyból eredő vitás kérdések elbírálása tehát polgári per útjára nem tartozik. A b-i kir. törvényszék 1942. évi május hó 1. napján 941.057/1941/7. szám alatt az ügy érdemében végítéletet hozott s dr. M. Andrást és társait keresetükkel elutasította. A kir. törvényszék végítéletének a hatáskör kérdésében az volt az indokolása, hogy bár a felek között a 4950/1931. M. E. számú rendelet 5. §. (1) bekezdése alapján külföldi pénznemre létrejött kölcsönügylet tartalmát az általános magánjog szabályain kívül, sőt azokat bizonyos vonatkozásiján ki is zárva különböző kormányrendeletek (5460/1932., 8500/1934., 7400/1937., 9230/1940. M. E. számú rendeletek) határozzák meg, azonban ezek egyike sem állapít meg szerződéskötési kényszert, s a felek szabad elhatározásától függ, hogy a külföldi pénznem tulajdonosa tesz-e kölcsönajánlatot az államnak, amely az ajánlatot csak; akkor fogadja el, ha azt célirányosnak tartja. Annak ellenére tehát, hogy a kölcsönt nyújtó rendelkezési joga több irányban megszorítást szenved és a szerződés tartalmába közjogi elemek vegyülnek, mégis a jogügylet lényegileg magánjogi jogviszonyt hoz létre a felek között. Ilykép dr. M. András és társai követelése magánjogi viszonyból eredvén, polgári per útján való érvényesítésének nincs törvényes akadálya. A kir. törvényszék az ügy érdemében lényegileg azzal az indokolással utasította el a keresetet, hogy a dr. M. András és társai birtokába jutott 10 dolláros aranyérmék az USAban forgalomban lévő fizetési eszközök voltak, azokra nézve tehát a 4950/1931. M. E. számú rendeletben előírt bejelentési és beszolgáltatási kötelezettség fennállt. És ugyancsak irányadók a visszafizetés tekintetében rendelkező 9230/1940.