Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVII. kötet 1942-1943 (Budapest, 1944)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 183 ján hozott 1940. kih. 3167/2. számú ítéletében F. Jenő terheltet bűnösnek mondotta ki „a 7720/1939. M. E. számú rendelet 41. §-ának 4. bekezdésébe ütköző és az 1939, évi IV. t.-c. 25. §-a szerint minősülő" háromrendbeli kihágásban, tényként állapítván meg, hogy F. Jenő az alapbejelentésen, valamint az 1939. év második és az 1940. év második felére vonatkozó változási kimutatásokon a „vállalat" nevét és munkakörét nem tüntette fel. Ezért őt behajthatatlanság esetére 10 napi elzárásra átváltoztatandó 1000 P pénzbüntetésre ítélte. Egyben nevezetettet az alapbejelentés, valamint az 1939. év második és az 1940. év második felére vonatkozó változási kimutatások beszolgáltatásának elmulasztásával elkövetett háromrendbeli kihágás „vádja" alól felmentette. A vonatkozó fellebbezések folytán a m. kir. rendőrség vidéki főkapitánya 1942. évi január hó 2. napján, 1941. kih. 4088. szám alatt hozott végzésében kimondotta, hogy a m. kir. rendőrség hatáskörét nem állapítja meg; az elsőfokú ítéletet megsemmisítette és a kihágási iratokat a pécsi kir. ügyészséghez áttenni rendelte. A m. kir rendőrség vidéki főkapitánya ezt a határozatát azzal indokolta meg, hogy a terhelt cselekménye — minthogy a m. kir. rendőrség pécsi kapitánysága által hozott 350/1941. kih. számú jogerős ítélettel két éven belül jogerősen büntetve volt, — „az 1939. évi IV. t.-c. 26. §-ának második bekezdésében meghatározott vétség". A m. kir. rendőrség pécsi kapitánysága a vidéki főkapitány fent jelzett határozatát 1943. évi február hó 21. napján 1940. kih. 3167/5. szám alatt hozott végzésével jogerősnek mondotta ki és az iratokat áttette a pécsi kir. ügyészséghez. A ipécsi kir. törvényszék — a pécsi kir. ügyészség indítványára — 1942. évi december hó 14. napján B. 1363/1942/5. szám alatt hozott végzésével kimondotta, hogy az ügy elbírálása nem lartozik a hatáskörébe és elrendelte a határozat jogerőre emelkedése után az iratoknak a Hatásköri Bírósághoz való felterjesztését. A kir. törvényszék ezt a határozatát azzal indokolta meg, hogy a terhelt cselekményei — minthogy azok elkövetésekor (1939. évi október, 1940. évi január és 1941. évi január hava) az 1939. évi IV. t.-c. 25. §-ában meghatározott kihágásért még büntetve nem volt — nem az 1939. évi IV. t.-c. 26. §-ának második pontjában meghatározott vétséget, hanem csupán az