Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVII. kötet 1942-1943 (Budapest, 1944)

180 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK A tényleges szolgálatukat teljesítő katonai személyek bevonultatása nem „behívó", hanem „bevonultatási" parancs útján történik, tehát szolgálati vagy olyan parancs alapján, amelynek nem teljesítése nem mint az 1939. évi II. t.-c. 181. §. első bekezdésébe ütköző bűncselekmény, hanem mint az 1930:11. t.-c. (Ktbtk.) 6(5. §-ába ütköző függelemsértés esik büntetés alá. EbJ)ől pedig okszerűen következik, hogy a tényleges katonai személy a behívó parancs iránti engedetlenség tettcséneV fogalmi köréből ki van zárva. Ennek az álláspontnak helyességét az 1939. évi II. t.-c. 181. §-ának miniszteri indokolása is igazolja, amely hasonló álláspontra helyezkedik. Minthogy — a fent kifejtettek szerint — az 1939. évi TI. t.-c. 181. §-ának első bekezdésében meghatározott bűncselekmény tettese kizárólag az a hadköteles lehet, aki tényleges katonai szolgálatot még nem teljesít, okszerű következtetés alapján nyilvánvaló az is, hogy kizárólag az ilyen — tehát . * katonai szolgálatot még nem teljesítő — személy csábítható arra, hogy a behívó parancsnak ne tegyen eleget. Jelen esetben azok a személyek, akikhez a terhelt az állítólagos kijelentéseit intézte, már bevonult és nem bevonulás alatt álló személyek voltak. Következőleg őket az 1939. évi II. t.-c. 181. §. első bekezdésében meghatározott bűncselekményre csábítani a fent kifejtettek értelmében nem lehetett s ennélfogva a terhelt cselekménye az 1939. évi II. t.-c. 181. §. második bekezdésében meghatározott bűncselekménynek a fent kifejtettek értelmében nem minősíthető. A büntetőjogi minősítés szempontjából még számításba jöhető 1939. évi II. t.-c. 196. §-ába ütköző, honvédelem ellen irányuló izgatás vétségének, valamint az 1921. évi III. t.-c. 6. §-ába ütköző, katonaság intézménye elleni izgatás vétségének elbírálása pedig — amint már fentebb említve volt — a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Következőleg nemcsak a terhelt személyi viszonyainál fogva, hanem a bűncselekmény tárgyát tekintve is, a jelen ügyben nem a katonai büntetőbíróság, hanem a rendes bíróság hivatott eljárni. Mindezen okoknál fogva a rendelkező rész szerint kellett határozni. (1943. máj. 17. — 1942. Hb. 168.)