Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVII. kötet 1942-1943 (Budapest, 1944)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 175 seket a következő felhívással: „ne vonuljatok be, küldjétek vissza a behívót oda, ahonnan kaptátok" a katonai hatóságnak alakilag és tartalmilag egyaránt törvényes intézkedése ellen izgatta és ezért őt 3 havi, hetenkint egyszer kemény fekvőhellyel súlyosbított fogházra mint főbüntetésre, továbbá kétévi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére mint mellékbüntetésre ítélte; ellenben az 1939. évi II. t.-c. 196. §-ának első bekezdésébe ütköző, a. honvédelem ellen irányuló izgatás vétségének ama vádja alól, hogy 1940. évi július hó 28. napján Vácott a vasútállomáson több szabadságról bevonuló katonához azt a felhívást intézte, hogy „Ne vonuljatok be, küldjétek vissza a behívót oda, ahonnan kaptátok" — miután ezt a cselekményt beigazoltnak nem találta — felmentette. Az elítélt semmisségi panasza és fellebbezése folytán a m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék 1942. évi február hó 27. napján P. I. 619/1941/3. sz. alatt hozott végzésével a Kbp. 363. §-a, valamint a 373. §. 1. és 2. bekezdése alapján a semmisségi panasz folytánhivatalból észlelt és a Kbp. 358. §-ának 6. pontjában foglalt semmisségi okból az I. fokú ítéletet egészterjedelmében feloldotta, a vádbeli bűncselekmények tekintetében a honvéd büntetőbíráskodás „illetéktelenségét" mondotta ki és az ügynek további eljárás végett a pestvidéki kir. ügyészséghez való áttételét rendelte el. A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék ezt a határozatát lényegében azzal indokolta meg, hogy S. József a vádbeli cselekményeket — a bűnperiratokból kitűnően — mint polgári egyén követte el és így személyi viszonyainál fogva nem tartozik a katonai büntetőbíráskodás „illetékessége" alá. De nem áll fenn a honvéd bíróság hatásköre tárgyi alapon senu mert a szóban lévő tettek egyikének (ítélet első fejezete és a vádirat első pontja) vádirat szerinti minősítése (az 1939. évi II. t.-c. 181. §-ának második bekezdésébe ütköző behívási parancs iránti engedetlenségre való csábítás) merőben téves. Ugyanis a hivatkozott törvény 181. §. 1. bekezdésében meghatározott bűncselekményt — a törvény világos körülírásából kitetszően — csak az a hadkötelezett követheti el, aki katonai szolgálatra, behívó parancsot kapott s ennek akár szándékosan, akár gondatlanságból nem engedelmeskedik. Ebből következik, hogy ily engedetlenségre csak az a hadköteles csábítható, akinek behívó parancsot kézbesítettek s aki még bevonulás előtt áll. A bűnperiratok adataival egyező tény-