Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVII. kötet 1942-1943 (Budapest, 1944)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 173 ismert. Beszélgetett vele, azonban az a vád tárgyává tett kijelentéseket nem használta. L. József tanú lényegében a következőket vallotta: 1940. évi július hó 28. napján mint fegyvergyakorlatot teljesítő tizedes I. Istvánnal és egy ismeretlen katonával élelmiszert vételezni mentek. A Hirmann-gyár előtt a katonai kocsioszlop megállott. A .vádlott, akit személyesen nem ismert, hozzájuk jött és I. tanúval beszélgetett. A beszélgetés rövid ideig folyt. A vádlott nem szólította fel őket arra, hogy ne engedelmeskedjenek a behívó parancsnak. A kir. törvényszék ezután a B. I. 9696/1940/4. szám alatt liozott ítéletével vádlottat az ellene, az 1939. évi II. t.-c. 181. §-ában meghatározott, annak második bekezdése első tétele szerint minősülő behívó parancs iránti engedetlenségié csábítás vétsége miatt emelt vád alól, a Bp. 326. §. 2. pontja alapján felmentette. * A kir. törvényszék ezt az ítéletét azzal indokolta, meg, hogy a vádlott bűnössége B. János egymagában álló vallomása alapján megállapítható nem volt. A kir. ügyész az ítélet ellen fellebbezést jelentett be. A budapesti kir. ítélőtábla 1941. évi május hó 15. napján tartott tanácsülésében hozott B. IX. 3384/1941/6. sz. végzésivel az első bíróság ítéletét a Bp. 404. §. ^első bekezdése értelmében a Bp. 384. §. 4. pontjában meghatározott és hivatalból észlelt alaki semmisségi okból a megelőző eljárással együtt megsemmisítette és az I. fokon eljárt bíróságot utasította, hogy az iratokat további törvényes eljárás végett az illetékes "katonai büntetőbírósághoz tegye át. A kir. ítélőtábla ezt a határozatát lényegében azzal indokolta meg, hogy a vádlottnak a vád tárgyává tett kijelentébe az 1939. évi II. t.-c. 181. §-ába ütköző és annak második bekezdése szerint minősülő vétség tényálladékát valósítja meg, mert az idézett törvényhely első bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetésére irányuló csábítást foglal magában; ennek elbírálása pedig nem a polgári büntetőbíróság, hanem a katonai büntetőbíróság hatáskörébe tartozik, minthogy az 1939. évi II. t.-c. 213. §-ának 9. bekezdésében foglalt törvényes rendelkezés értelmében az idézett törvény 181. §-ába ütköző, valamint e cselekmén}* útján elkövetett szigorúbb büntetési tétel alá eső cselekmény miatt a bűnvádi el-