Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVII. kötet 1942-1943 (Budapest, 1944)

154 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK kár összege a 60 koronát (II. Bn. 1. §-a szerint 60 pengőt) meghaladja, a büntetőtörvénykönyv értelmében vétség, vagy bűntett, ellenkező esetben erdei kihágás. Ezt a megkülönböztetést — az értékhatárnak 100 pengőre emelésével — az új erdőtörvény (1935. évi IV. t.-c.) is fenntartotta, illetőleg átvette. Ugyanis az 1935. évi IV. t.-c. Nyolcadik címéhez fűzött miniszteri indokolás szerint a 258. §-ában felsorolt bűncselekmények (erdei lopás és erdei kártételek) 100 pengőt meg nem haladó károkozás esetében erdei kihágásnak, 100 pengőt meghaladó károkozás esetében pedig az eset körülményeihez képest vétségnek vagy bűntettnek minősülnek. Az 1935. évi IV. t.-c. 261. §-ának első bekezdése pedig kifejezetten kimondja, hogy ha a 258. §-ban meghatározott valamely cselekmény — a törvény értelmében — vétség vagy. bűntett, ennek a törvénynek a rendelkezéseit kell alkalmazni akkor, ha a lopott dolog érteke vagy az okozott kár összege a 100 pengőt meg nem haladja. Mindezekből okszerűen következik, hogy a törvény 258. §-ában meghatározott bűncselekmények, ha a lopott dologértéke, vagy az okozott kár összege a 100 pengős értékhatárt meghaladja és a cselekmény valamely vétség vagy bűntett tényálladéki elemeit kimeríti, nem erdei kihágásnak, hanem n súlyosabb rendelkezés alá eső vétségnek vagy bűntettnek minősülnek. Az idézett t.-c. 261. §-a értelmében pedig csak az erdei kihágás elbírálása tartozik a közigazgatási hatóság hatáskörébe. A törvény 262. §-a azt írja elő, hogy a 258. §-ban meghatározott cselekmények esetében milyen irányelvek alapján állapítandó meg a lopott dolog értéke, illetőleg az okozott kár /összege. Az utóbbi — a 262. §-ban foglaltak szerint — azonos a 273. és 274., illetőleg a 265. §. értelmében a sértett részére megállapítandó kártérítéssel. A 275. §. pedig a jogtalan legeltetéssel elkövetett büntetendő cselekmény fennforgása esetében a sértettet megillető kártérítés összegének (a valóságos kárösszegnek, vagyis a közvetlen és a közvetett kár együttes összegének) megállapítása tekintetében tartalmaz rendelkezéseket. Az erdőfelügyelőségi kirendeltség ebben az utóbb megjelölt §-ban foglalt rendelkezéseknek alapulvételével jelölte meg az adott esetben, hogy a sértettet megillető kártérítés,