Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVII. kötet 1942-1943 (Budapest, 1944)
HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 121 latára tekintettel („felülvizsgálati kérelmet elutasítom, határozatát jóváhagyom"), valamint arra figyelemmel, hogy a miniszter a Hatásköri Bírósághoz intézett 49.663/1942/1. fő. o. számú átiratában a jelzett véghatározatot kifejezetten érdemi határozatnak jelölte meg, — a Hatásköri Bíróság is annak megítéléséhez jutott, hogy a miniszter véghatározata az ügy élelemében hozott határozat. Másrészt a m. kir. Közigazgatási Bíróság a 10.321/1941. P. számú ítéletével ugyancsak az ügy érdemében döntött, amikor megállapítva, hogy a kaposszekcsői róm. kat. egyházközség a dombóvári egyházközséghez tartozó kérdéses ingatlanok után iskolaadót nem vethet ki, — a panaszolt iskolaadó törlését rendelte el. A Hatásköri Bíróság által tartott nyilvános szóbeli tárgyaláson E. Pál jogi képviselője azt hozta fel, hogy hatáskön" összeütközés esete nem állt elő, mert a Közigazgatási Bíróságítélete az 1937. évi adókivetésre, az egyházi hatóság és a vallás- és közoktatásügyi miniszter döntése az 1938. évre és az azt követő évekre vonatkozik, tehát nincs ügyazonosság. A Hatásköri Bíróság azonban az iratokból megállapította, hogy az egyházi hatóság döntését E. Pál 1937. évi no-# vember hó 18. napján beadott kérvényében az 1937. évre kitér jedőleg is kérte és a döntés erre is vonatkozott, tehát az ügyazonosság fennáll. Minthogy mindkét hatóság lényegében együttes adókezelésbe bevont egyházi adó jogérvényessége kérdésében határozott, ekként a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter mint közigazgatási hatóság és a m. kir. Közigazgatási Bíróság között az 1907. évi LXI. t.-c. 7. §. első bekezdésének 5 pontjában meghatározott pozitív hatásköri össztütközés esete merüli fel. Ezt a hatásköri összeütközést a Hatásköri Bíróság a Közigazgatási Bíróság hatáskörének megállapításával szüntette meg a következő okokból. A Magyarországi Katolikus Egyházközségek Adóztatási Szabályzata, mely a magyar püspöki kar és a minisztertanács jóváhagyásával 1934. évi január hó 1-én életbe lépett, 7. §-ában a következőket rendeli: (1) Az egyéni kivetés ellen az adóköteles azokban a községekben, amelyekben az egyházi adók az t^gyüttes adökezn lésbe bevonattak, az adóív kézbesítésétől, másutt pedig a kivetési lajstrom közszemléit kitételének utolsó napját követő,