Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVI. kötet 1941-1942 (Budapest, 1943)

50 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 265 P 26 fillér tőke és jár. erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte. A kir. járásbíróság által 450/1942. szám alatt kibocsátott fizetési meghagyás ellen beadott ellentmondás folytán megindult per során E. Pál pergátló kifogást emelt azon az alapon, hogy D. Ferenc igénye részben megszolgált, részben felmondási időre járó cselédbérkövetelés. A kapuvári kir. járásbíróság az 1942. évi március hó 27. napján P. 450/1942/3. szám alatt hozott ítéletével a Pp. 180. §. 3. pontjában meghatározott pergátló körülmény folytán a pert megszüntette. A kir. járásbíróság ezt az ítéletét azzal indokolta, hogy a gazdasági cseléd a rendes bíróság előtt az 1907. évi XLV. t.-c. 62. §-a értelmében — csak 80 pengőt meghaladó kárkövetelését érvényesítheti a gazdával szemben. D. Ferenc azonban nem kárkövetelést, hanem megszolgált és felmondási időre járó bérkövetelést érvényesített E. Pállal szemben. Ennek az igényének elbírálására pedig a közigazgatási hatóságnak van hatásköre. A soproni kir. törvényszék D. Ferenc fellebbezése folytán 1942. évi május hó 6. napján Pf. 895/1942/7. szám alatt hozott ítéletével a kir. járásbíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyta. A soproni kir. törvényszéknek ez az ítélete jogerős. A kapuvári kir. járásbíróság ezután nemleges hatásköri összeütközés esetét észlelte s a vonatkozó összes iratokat felterjesztette a Hatásköri Bírósághoz. II. Nyilatkozat a törvényes határidőben nem. érkezett. III. Ebben az ügyben az iratok tartalma alapján megállapítható tényállás szerint a gazdasági cselédi szolgálatra szerződött D. Ferenc részben a megszolgált, részben a felmondási időre járó javadalmazást érvényesítette úgy a rendes bíróság, mint a közigazgatási hatóság előtt, mert a gazdája — szerinte jogosulatlanul — a szolgálati idő tartama alatt felmondás nélkül elbocsátotta. A nevezett által érvényesített ennek az igénynek elbírálását a rendes bíróság — hatáskör hiánya okából — jogerősen megtagadta. A közigazgatási hatóság pedig a fenti igényt tartalmazó panaszt — ugyancsak jogerősen — elutasította azzal az indokolással, hogy az 1907. évi XLV. t.-c. 16. §-a értelmében ennek az ügynek elbírálása csak akkor tartozott volna a közigazgatási hatóságok hatáskörébe, ha a panaszos