Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVI. kötet 1941-1942 (Budapest, 1943)

36 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK viszonyra alapította s annak megszűnése után a leszolgált időre járó bérét követelte B. Aladártól. A Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata szerint a libapásztori szolgálat a gazdasági cselédszolgálattal azonos természetű munkaviszony. A libapásztor tehát gazdasági cselédnek tekintendő. Ennélfogva a megszolgált időre igényelt követelésnek mint gazdasági cselédbér követelésnek elbírálása az 1907. évi XLV. t.-c. 62. §-a értelmében — a követelt bér összegére tekintet nélkül — a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Következőleg ebben az ügyben a közigazgatási hatóság és a rendes bíróság között felmerült nemleges hatásköri összeütközést a közigazgatási hatóság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni. (1942. okt. 12. — 1942. Hb. 128.) 12. Csősz szolgálati viszonya. A Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata szerint a csőszi szolgálat gazdasági (külső) cselédi szolgálatnak minősül. H. B. I. T. Mihály békési lakos jogi képviselője útján 1941. évi május hó 17. napján panaszt adott be a békési járás főszolgabírájánál az 0. intézet ellen. Panaszában előadta, hogy az utóbb nevezett ludadi gazdaságában 1938. évi október hó 1. napja óta mint éves gazdasági cseléd (csősz) állt szolgálatban. Az uradalom neki 1941. évi március hó 31. napjára felmondott s ekkor a szolgálati jogviszonya meg is szűnt. Az évi bére volt — többek között — két katasztrális hold tengeriföld használata is. Két és fél évig szolgált az uradalomban, azonban csak kétévi szolgálatnak megfelelő termést kapott a tengeri földről. A félévre esedékes és megszolgált tengeriföld járandóságának kifizetését az intézet megtagadta. Ezt a járandóságot 360 P-re értékelve kérte, hogy áz intézet ennek az összegnek és jár.-nak megfizetésére köteleztessék. A békési járás főszolgabírája az ügyben tárgyalást tartott s ezen a tárgyaláson az 0. intézet azt az érdemi védekezést terjesztette elő, hogy az uradalom a téli időszakra tengeriföld járandóságot nem szokott adni s így az a szolgálati járandóság T. Mihálynak is csak 1939. évi április hó