Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVI. kötet 1941-1942 (Budapest, 1943)
HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 215 A jelen ügyben a feljelentés szerint P. I. a dánfalvi közbirtokosság sértettnek az erdejében 110 kg szurkot szedett és megsebzett 150 darab fenyőfát. A „kárértéket", ami •— figyelemmel arra, begy az erdei szuroknak az árellenőrzés országos kormánybiztosa által megállapított tőára a kormánybiztostól rövid úton beszerzett adatok szerint a bűncselekmény elkövetésének idején és helyén kg-ként 15 fillér volt, — nyilvánvalóan azonos az ellopott dolog és az okozott kár együttes értékével, a ni. kir. erdőfelügyelőség 100 pengőben jelölte meg. A hatáskör szempontjából tehát azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a terheltnek a feljelentés adatai alapján megállapítható cselekménye (cselekményei) lopás vétségének vagy erdei kihágásnak minősül-e. Az erdei lopás ugyanis az 1935 : IV. t.-c. 261. §-a értelmében erdei kihágásnak minősül akkor, ha a lopott dolog értéke vagy az okozott kár összege 100 pengőt meg nem halad és a cselekményt tekintet nélkül a lopott dolog értékére a büntető törvény szerint bűntetté minősítő körülmények (kivéve a dolognak bekerített helyről elvitelét) nem forognak fenn. Ellenkező esetben az erdei lopás az 1878 : V. t.-c. 333. és az azt követő §-ai szerint vétség vagy bűntett. Az 1935 : IV. t.-c. 262. §-a értelmében annak meghatározásánál hogy a 258. §. első pontjában körülírt erdei lopás esetében a lopott dolog értéke vagy az okozott kár összege a 100 pengőt meghaladja-e vagy sem, a lopott dolog értékéül annak az erdei szabályzatban feltüntetett, vagy a 273. §. második -bekezdése szerint megállapított egyszeres értékét kell tekinteni. Az okozott kár értékéül pedig azt az összeget kell figyelembe venni, amelyet a 273. és 274., illetőleg a 265. §. értelmében a sértettnek kártérítésül meg kell állapítani. Az utóbbi, összeg pedig a 274. §. első bekezdésében foglalt rendelkezés szerint élőfa megrongálásával együtt elkövetett erdei lopás esetén az ellopott dolog értékének és a 273. §. d) pontjában meghatározott kártérítésnek együttes összegével egyenlő. Ez pedig a jelen esetben a sértett megjelölése szerint — az árkormánybiztostól beszerzett adatokra is figyelemmel — 100 pengő. Így a hatáskör szempontjából irányadó értékhatárt nem haladja meg.