Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVI. kötet 1941-1942 (Budapest, 1943)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 193 vegyes tanácsának hatáskörébe utalta, az 1924 : VII. t.-c. 13. §-ának második bekezdése megváltoztatta olyan módon, hogy a másod- és végsőfokú bíráskodást az ilyen természetű ügyekben a m. kir. Kúria vegyes tanácsáról az OFB-ra ruházta át. Azóta tehát minden a földbirtok megváltására vonatkozó kérdésben az 1924 : VII. t.-c. idézett rendelkezése, továbbá az 1920 : XXXVI. t.-c. 43. §-ának első és végbekezdése alapján végérvényesen az OFB döntött. Ezen a helyzeten a földbirtokrendezés befejezése végett szükséges rendelkezésekről szóló 1928 : XLI. t.-c. 1. §-a is csak annyiban változtatott, hogy mivel a megváltási eljárások megengedésére megszabott határidő időközben eltelt, többé sem új megváltási eljárás, sem folytatólagos megváltási eljárás elrendelésének — 1929. évi január hó 1. óta — rendszerint nincs helye. A megváltott ingatlanok megváltási árát azonban 1 ázhelyekre nézve az eddigi szabályok szerint továbbra is az OFB volt hivatott megállapítani. (5580/1928. M. E. számú rendelet 13. §. 4. bekezdése és 800/1929. P. M. számú rendelet 5. §. 2. bekezdése.) Igaz, hogy az 1300/1929. M. E. számú rendelet 1. §-ának első bekezdése akként rendelkezik, hogy a földbirtok helyesebb megosztását szabályozó törvények alapján megváltott ingatlanokért járó kártalanítás szempontjából a megváltást szenvedő és a tőle megváltott ingatlanból földhöz juttatottak között a jogviszony teljesen megszűnik s a rendelet életbelépése (1929. évi április hó 5. napja) után a megváltást szenvedő a földhöz jutottól fizetést sem nem követelhet, sem el nem fogadhat. A földhöz jutott pedig a rendelet életbelépte után tartozásait a Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezet javára a községi elöljáróságnál köteles megfizetni. Ez a rendelethely azonban a házhelyeket e rendelkezés hatálya alól kivette és az 1. §. harmadik bekezdésében is csak azt mondotta ki, hogy a rendelet 3—6. és 8. §-ait a házhelyekre is alkalmazni lehet, ha a jogérvényesen megállapított megváltási ár a F. b. t. 3. §. első bekezdése szerint megállapítható árat meg nem haladja, vagy ha a megváltást szenvedő a megállapított magasabb ár helyett az így megállapítható árat kielégítésül elfogadja. A felek között nem vitás tényállás szerint a szóbanforgó házhely megváltási árát a megváltást szenvedő a pénzügyi lebonyolítás keretében leendő kiegyenlítésre nem jelentette, be és a juttatott házhelyre a jelzálogjog a megváltási ár ereHatásköri jogszabályok.és hatásköri határozatok tára XVI. 13