Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVI. kötet 1941-1942 (Budapest, 1943)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 187 viszonyban marad, vagyis a megváltási árat ezután is a földhöz jutottól kell beszednie. Ez a rendelkezés azonban nem jelenti azt, hogy a megváltást szenvedő és a házhelyhez jutott között eddig fennállott másodlagos közjogi viszony megszűnt, és még kevésbbé magyarázható akként, hogy ily esetben a megváltást szenvedő a házhely megváltási árának behajtása iránt a házhelyhez jutottal szemben a rendes bíróságnál pert indíthat, hanem helyesen csak akként értelmezhető, hogy a házhely megváltási árának behajtása tekintetében továbbra is az addig fennállott szabályok az irányadók. Az 1920 : XXXVI. t.-c. végrehajtása tárgyában kibocsátott 60.000/1921. F. M. számú rendelet 79. §-a értelmében a megváltási eljárás végrehajtásához tartozik — többek között — a vételár kifizetése is. Az ugyanezen rendelet 78. §-a szerint az O. F. B. határozatában foglalt rendelkezések végrehajtása iránt az O. F. B. intézkedik. A 88. §. harmadik bekezdése pedig megszabja, hogy a megváltási ár kiegyenlítését az O. F. B. határozata szerint kell foganatosítani. Az 5500/1924. M. E. számú rendelet 31. §-ának első bekezdése szerint a határozatai foganatosításához szükséges végrehajtást az O. F. B. rendeli el. Végül: az 1933 : XVIII. t.-c. 1. §-a harmadik bekezdésének 2. pontja értelmében az O. F. B. hatásköre kifejezetten fenntartást nyert a földbirtokrendezés során megállapított követelések behajtására irányuló végrehajtás elrendelésére. Mindezeken a törvényes rendelkezéseken — a házhely megváltási ár megállapítása és behajtása tekintetében nem változtattak a később az ebben a tárgykörben hozott törvények és törvényes felhatalmazáson alapuló rendeletek (1936: XXVII. t.-c, 1940 : IV. t.-c., 2000/1937. M. E. számú rendelet, amely rendelet 11. §-a ebben a kérdésben az O. F. B. hatáskörét kifejezetten fenntartotta) sem mindaddig, amíg az 1941 : XVIII. t.-c. az O. F. B.-ot véglegesen megszüntette s a még ügykörébe tartozó ügyek elintézését különböző bírói és közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalta át. A jogi helyzet tehát a jelen ügyben a most legutóbb említett törvény életbelépéséig az volt, hogy azzal, hogy a gy-i kir. járásbíróság az ügy érdemében marasztaló végítéletet hozott akkor, amikor már előzően is az O. F. B.-nak vagyoni marasztalást tartalmazó ítélete állt a megváltást szenvedő rendelkezésére és szolgált kielégítési végrehajtás