Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVI. kötet 1941-1942 (Budapest, 1943)

138 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK rendezése pedig közigazgatási feladat. A kérdés eldöntése tehát a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A sz-i református egyházközség a dunavecsei kir. járásbíróságnak ezt a végzését felfolyamodta. Felfolyamodásábíin előadta, hogy a község a református kántor díjazására vonatkozó kötelezettségének — az iskolának az állam által történt átvétele után is — eleget tett mindaddig, míg a m. kir. belügyminiszter a községi képviselőtestület fentemlített határozatának jóváhagyását meg nem tagadta. A község ezzel a szerződésben vállalt kötelezettségének jogalapját támadta meg. Tehát az eldöntendő jogvita nem a kántori díjazás behajtására, hanem a szerződés teljesítésére irányul. Ez a szerződés pedig magánjogi (kötelmi) jogügylet, melynek teljesítésére irányuló igény is magánjogi természetű s így annak érvényesítése polgári perútra tartozik. A kalocsai kir. törvényszék 1941. évi május hó 1. napján kelt Pf. 756/1941/3. számú végzésével a felfolyamodásnak nem adott helyet. A kir. törvényszék végzését azzal indokolta, hogy a kereseti kérelem lényegében annak megállapítására irányult, hogy a református egyházközség kántorának díjazása kit terhel. Ez pedig közjogi vonatkozású kérdés, melynek eldöntésére a közigazgatási hatóság hivatott, és pedig még akkor is, ha a követelés érvényesítésének alapjául a szóbanforgó szerződés van megjelölve, minthogy a hatáskör szempontjából egyedül a követelés jogi természete a döntő, nem pedig a felek által használt kifejezések. A kalocsai kir. törvényszéknek ez a végzése jogerős. A sz-i református egyházközség ezután a keresetével teljesen azonos tartalmú panasszal fordult a dunavecsei járás főszolgabírójához. Panasziratához csatolta a vonatkozó egyházi és községi képviselőtestületi határozatoknak és jegyzőkönyveknek egyszerű másolatát. Ezek — nem vitás — tartalma a kereseti (panaszbeli) tényelőq^ás helyességét igazolja. A református egyházközség a dunavecsei járás főszolgabírójától azt kérte, hogy a községet 2700 pengőnek (a keresetben érvényesített 2550 pengőn felül időközben már esedékessé vált összegnek is) és járulékainak megfizetésére kötelezze. A dunavecsei járás főszolgabírója — tisztiügyészi vélemény bekérése után — a panaszt 1941. évi június hó 28. napján kelt 2743. kig. 1941. számú véghatározatával elutasította.