Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVI. kötet 1941-1942 (Budapest, 1943)

102 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK a bíróság által kibocsátandó fizetési meghagyásban ezeknek a kiadására, illetve megfizetésére, vagy pedig mindezek ellenértékeként 84 P tőkének és az 1940. évi május hó 1. napjától járó törvényes kamatának megfizetésére kérte kötelezni. A kézdivásárhelyi kir. járásbíróság által a kérelemnek megfelelően 809/1941. szám alatt kibocsátott fizetési meghagyás ellen beadott ellentmondásban id. és ifj. T. Miklós beismerték, hogy Z. Lázártól a 6 juhot átvették. De azzal védekeztek, hogy a gazdáktól átvett juhállománynak kétharmadrésze — így Z. Lázár juhaiból is négy — azért pusztult el, mert a zord időjárást nem bírták ki annak folytán, hogy a gazdák azokat idő előtt megnyírták. Id. és ifj. T. Miklós azt tagadták, hogy báránnyal, sajttal, fuvar- és felszólítási díjjal tartoznának Z. Lázárnak. Az ellentmondás folytán kitűzött tárgyalás során id. és ifj. T. Miklós pergátló kifogást emeltek azon az alapon, hogy az ügynek az elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A kézdivásárhelyi kir. járásbíróság az 1941. évi április hó 9. napján tartott tárgyalás után P. 809/1941/4. szám alatt hozott ítéletében a Pp. 180. §-ának 1. és 3. pontja alapján emelt pergátló kifogásnak helyet adott és a pert a Pp. 182. §-a alapján megszüntette. A kir. járásbíróság ítéletét azzal indokolta, hogy Z. Lázár előadásából megállapítható, hogy a nevezett gazdasági munkaadó, id. és ifj. T. Miklós pedig mint juhpásztorok gazdasági munkavállalók és mivel az 1923: XXIV. t.-c. 1. §-ának 6. pontja szerint a gazdasági munkaadó és munkavállaló között magánjogi szolgálati (munka-) szerződésből felmerülő viták — még a kártérítés is 80 P értékhatárig — a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartoznak, ennélfogva a kir. járásbíróság az ügyben nem járhat el. A kézdivásárhelyi kir. járásbíróságnak ez az ítélete jogerős. A kézdivásárhelyi kir. járásbíróság egyben a Te. 12. §-a alapján a fizetési meghagyás kibocsátása iránt előterjesztett kérvényt és annak mellékleteit a kézdivásárhelyi járás főszolgabírójához tette át. A kézdivásárhelyi járás főszolgabírója az 1941. évi május hó 28. napjára tárgyalást tűzött ki. Ezen a tárgyaláson Z. Lázár jogi képviselője a fentebb már ismertetett ténykörülmények előadása mellett azt vitatta, hogy cselédi jog-