Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XV. kötet 1940-1941 (Budapest, 1942)

66 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK tet nélkül —, a cselédi jogviszonyból származó kárkövetelése pedig — az 1933 : V. t.-c. 12. §-a értelmében 100 pengőt meg nem haladó értékben — az 1907 : XLV. t.-c. 62. és 63. §-aí alapján a közigazgatási hatóság előtt érvényesítendő. H. B. T. 0. Sándor f-i lakos 1938. évi szeptember hó 20. napján a sz-i kir. járásbíróságnál fizetési meghagyás kibocsátását kérte V. István sz-i lakos ellen. Kérelmében előadta, hogy 1937. év szeptember havában juhásznak szegődött el V- István gazdaságába. Bérének egy része fejében 20 darab saját juh tartása is megillette. Saját juhait gazdája juhaival együtt fejte és összes termékük együtt került értékesítésre. Az értékesítésből befolyt pénz gazdájához került, aki azt megtartotta, holott köteles lett volna a befolyt pénzből olyan összeget kifizetni, amely 18 darab fejős juha után megilletné. Számítása szerint 1938. évi április hó 18. napjától 1938. évi szeptember hó 2. napjáig saját juhai termékének ellenértéke fejében gazdája 136 pengő 53 fillért vett fel. Ezt az összeget többszöri felhívás ellenére sem fizette meg. Ezért 136 pengő 53 fillér erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte. A sz-i kir. járásbíróság, a fizetési meghagyást a kérelemnek megfelelően 1896/1938. szám alatt kibocsátotta és az jogerőre emelkedett. 1939. évi január hó 3. napján V. István perújítási keresetet nyújtott be a sz-i kir. járásbíróságnál, amelyben fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy O. Sándort az érvényesített követelés nem illette meg. A juhok teje ugyanis közösbe ment, aminek fejében O. Sándor minden vasárnap megkapta az összes tejet, nem pedig a tej 10 százalékát, amint ez a helyi szokás szerint járt volna a részére. A perújítási kereset alapján a sz-i kir. járásbíróság 1939. évi január hó 31. napján mulasztási ítéletet hozott, amely ellen 0. Sándor ellentmondással élt. Az ellentmondás folytán tartott tárgyaláson V. István pergátló kifogást emelt. Álláspontja szerint ugyanis O. Sándor követelése cselédi ér természetű és így annak elbírálása nem tartozik a rendes bíróság hatáskörébe. 0. Sándor a per-