Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XV. kötet 1940-1941 (Budapest, 1942)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 31 delkezésekből nyilvánvaló, hogy az említett törvényekkel szabályozott cselédszolgálati jogviszony — egyéb feltételek mellett — csak akkor létesül, ha a szolgálat kizárólag háztartásbeli vagy mezőgazdaság körüli személyes és folytonos tennivalók teljesítésében áll. Az idézett törvényhelyeknek a háztartásbeli és a gazdaság körüli személyes és folytonos szolgálatot megkívánó rendelkezéseiből pedig következik, hogy csak az minősül cselédnek, aki tevékenységét kizárólag vagy legalább főleg ilyen munkakörben teljesíti, vagyis akinek legalább a főmunkaköre ilyen. Valamely ipar keretében az ipar érdekében és részére végzett cselédi munka, mint nem a háztartás és nem a mezőgazdaság körül teljesített szolgálat a fenti törvények alá eső cselédi viszonynak nem minősíthető. Az iratokban foglalt tényállás szerint — amelyet az ózdi járás főszolgabírája véghatározatának indokolásában tényként fogadott el s amelyet a Hatásköri Bíróság a hatásköri kérdés eldöntésénél irányadónak is vett — S. András és S. István a szekérfuvarozásra jogosító iparengedéllyel rendelkező B. István szolgálatában állottak, mint kocsisok. A nevezettek alkalmaztatásuk ideje alatt mezőgazdasági munkával egyáltalán nem foglalkoztak. Kötelességük volt Ózdról különböző bányatelepekre és a helybeli üzemekbe kenyér és péksüteményeknek naponkinti el fuvarozása, valamint a lovak gondozása. Az állati erők felhasználásával űzött árufuvarozás ipari foglalkozás és a 22.800/1939. K. K. M. számú rendelet értelmében helyközi forgalomban engedélyhez kötött, helyi forgalomban pedig szabad ipar. A fenti irányadó tényállás szerint S. András és S. István iparos munkaadó szolgálatában állottak és munkájukat az ipar folytatása keretében és érdekében végezték. Nem háztartásbeli és gazdaság körüli szolgálatot, hanem ipari munkát teljesítettek. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy felfogadásuk alkalmával gazdasági munka teljesítését is vállalták, mert utóbbi munkájukat ipari szolgálatuk mellett kétségtelenül mellékfoglalkozásként vállalták. Következőleg S. András és S. István ipari alkalmazottaknak tekintendők.