Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XV. kötet 1940-1941 (Budapest, 1942)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 29 zett 1940. évi február hó 15. napján bocsátotta el őket. Mezőgazdasági munkával egyáltalán nem foglalkoztak, alkalmaztatásuk és szerződésük nem is erre, hanem fuvarozásra szólt. Kettőjük követelése összesen 67 pengő 50 fillér. B. István pedig előadta, hogy szekérfuvarozásra jogosító iparengedélye van és 13 hold földön gazdálkodik. A nevezetteket úgy fogadta meg, hogy minden ipari és mezőgazdasági munkát tartoznak teljesíteni. Járandóságuk 135 pengő készpénz és 600 négyszögöl földhasználat volt. A nevezettek téli időszak alatt szolgáltak és így mezőgazdasági munkákkal nem igen foglalkozhattak. Alkalmaztatásuk alatt a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság élelmezési üzemétől vállalt kenyér és péksütemény szállítását teljesítették a gyár több telepére. Nevezetteket az Országos Társadalombiztosító Intézet miskolci kerületi pénztáránál jelentette be biztosításra. Az ózdi járás főszolgabírája 1940. évi július hó 29. napján ad 2416/1940. szám alatt hozott véghatározatával az ügyben a hatáskörét nem állapította meg. A főszolgabíró ennek a véghatározatának indokolásában S. András és S. István, valamint B. István egyöntetű vallomásából megállapította, hogy az előbbnevezettek alkalmaztatásuk ideje alatt mezőgazdasági munkával egyáltalán nem foglalkoztak. Alkalmaztatásuk és szerződésük nem is erre szólt, hanem fuvarozásra. B. István iparengedéllyel rendelkező fuvarozó, aki a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság élelmezési üzemével a kenyér és péksütemény szállítása tekintetében szerződéses viszonyban áll. B. István mint iparengedéllyel rendelkező vállalkozó fogataihoz mint fuvarozó kocsisokat fogadta meg S. Andrást és S. Istvánt, akik naponkint Ózdról a somsályi, járdánházai, borsodnádasdi, farkaslyuki és bánszállási gyár-, illetőleg bányatelepekre, ezenkívül a helybeli üzemekbe szállították a kenyér és péksüteményeket. B. István a nevezetteket nem az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetnél, hanem az Országos Társadalombiztosító Intézetnél biztosította, mert S. András és S. István ipari alkalmazottakként teljesítettek nála szolgálatot. Erre a tényállásra tekintettel pedig az volt a főszolgabíró jogi álláspontja, hogy S. András és S. István által mint ipari alkalmazottak által munkaadójukkal szemben a