Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XV. kötet 1940-1941 (Budapest, 1942)

22 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK Ezt a nemleges hatásköri összeütközést a Hatásköri Bíróság a közigazgatási hatóság hatáskörének megállapításával szüntette meg a következő okokból. A mérnöki rendtartásról szóló 1923 : XVII. t.-c. 35. §-ának 1. bekezdése szerint a kamara tagjai mérnöki magángyakorlatukat illetően a kamara fegyelmi hatósága alá tartoznak akkor is, ha reájuk köz- vagy magánalkalmaztatásuknál fogva más fegyelmi hatóság hatásköre is kiterjed. A kir. ítélőbíráknak és kir. ügyészség tagjainak fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről alkotott 1936 : III. t.-c. 4. § 1. bekezdésének 5. pontja szerint pedig a fegyelmi felelősség tekintetében a törvényben megállapított szabályok alá tartoznak „a nem rendszeresített álláson vagy állandó fizetés nélkül alkalmazott egyéb bírósági tagok (ülnökök) és szakértők, ide nem értve a tolmácsot". Az idézett törvényszakasz utolsó bekezdése kimondja azt is, hogy ebben a szakaszban felsorolt személyek csak megjelölt alkalmazásuk ideje alatt esnek a jelen törvény rendelkezései alá és nem az itt megjelölt alkalmazásuk körében elkövetett fegyelmi vétségek a jelen törvény alapján csak az 5. § 2. pontja szempontjából bírálhatók el. Az irányadó tényállás alapján a fenti törvényes rendelkezésekre tekintettel a jelen ügyben azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a nem állandóan alkalmazott, hanem a bíróság részéről egy ügyre kinevezett mcrnökszakértő ellen a bíróság előtti szakértői működése és szakvéleménye miatt tett fegyelmi feljelentés folytán megindult fegyelmi eljárás az 1923 : XVII. t.-c. vagy az 1936 : III. t.-c. szerinti fegyelmi hatóság hatáskörébe tartozik-e. Ezt a kérdést a Hatásköri Bíróság az 1923 : XVII. t.-c. szerinti fegyelmi hatóság hatáskörének megállapításával döntötte el a következők alapján. Az 1936 : III. t.-c. 4. §-ának 1. bekezdés 5. pontja kifejezetten nem tesz különbséget az állandóan alkalmazott és nem állandóan alkalmazott szakértő között. Jogszabály, hogy ahol a törvény nem különböztet, általában különbséget tenni nem is szabad. Ennek ellenére a most említett törvényhelynek a szakértőkre vonatkozó rendelkezé-