Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XV. kötet 1940-1941 (Budapest, 1942)

166 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK véghatározat ellen jogorvoslattal nem élt és így ez a véghatározat jogerőre emelkedett. Ezzel a jogerős véghatározattal, továbbá a város és a m. kir. Kincstár között kötött szerződéssel ellentétben áll a képviselőtestületnek az a határozata, amely G. Ivánt — a közüzemi díjakat kivéve — lakáspénze átengedésén felül a töl íblethelyiségek után fizetésre kötelezte. Sz. megyei város ugyanis kötelezettséget vállalt, hogy amennyiben a mindenkori lakáspénzért katonai havidíjasok és altisztek számára megfelelő lakást bérbe venni nem lehet, ilyen lakást a város fog az említettek rendelkezésére bocsátani és a lakáspénzek átengedésén kívül semmiféle további igényt nem támaszt. Erre tekintettel ilyen igényt nem • is támaszthat, még ha a biztosított lakásban történetesen több helyiség is van. A közüzemi díjak szolgáltatása azonban az illetékszerű lakás biztosításán felül a szerződés szerint sem tartozik a városra, ennélfogva ennek megtérítését a város jogosan igényelte. T. vármegye alispánjának ez ellen a véghatározata ellen G. Iván és Sz. megyei város polgármestere, utóbbi a m. kir. belügyminiszterhez felülvizsgálati kérelemmel éltek. A m. kir. belügyminiszter a hozzá intézett felülvizsgálati kérelmet is a m. kir. honvédelmi miniszternek küldötte meg. A m. kir. honvédelmi miniszter 1938. évi december hó 5. napján 433.994/18—1938. szám alatt hozott határozatában a közigazgatási határozatokat mint jogalap nélkülieket meg semmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el. Egyben megállapította, hogy „a G. Iván által igénybevett lakás a magánjog szabályain alapuló lakásbérletnek tekintendő s az érte járó teljes bérösszeget bérbeadónak G. Iván tartozik kiegyenlíteni." Ezt a határozatát a m. kir. honvédelmi miniszter azzal indokolta, hogy az 1879 : XXXVI. t-e, 25. §-ának 2. bekezdése értelmében az 1937. évi április hó 3. napjára összehívott vegyesbizottságnak nem az volt a feladata, hogy az illeték6zerű lakást kijelölje, hanem ellenkezőleg annak igazolása, hogy Sz.-n lakbértérítés ellenében illetékszerű szállást bérbe venni nem lehet. Olyan törvényes rendelkezés pedig nincs, amelynek alapján a város arra volna kötelezhető, hogy a honved havidíjasok részére az 1879 : XXXVI. t.-c-hez fűzött A.