Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

74 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK esetéről lehetne szó, amely a törvény értelmében akkor merül fel, ha mind a rendes bíróság, mind a közigázgatási hatóság, amelyek közül az egyiknek hatáskörébe tartozik az eljárás, ugyanarra az ügyre nézve jogerősen kimondták, hogy az eljárás hatáskörükhöz nem tartozik. Az 1907 : LXI. t.-c. 7. § 1. bekezdésének 1. pontjában (és 2—5. pontjaiban is) foglalt rendelkezések értelmében mindennemű hatásköri összeütközésnek az ügyazonosság az elengedhetetlen előfeltétele. Az ügyazonosság pedig a feleknek, a vitás jognak és az eljárás tárgyának az azonosságát tételezi fel, amely feltételeknek együttesen kell fennforogniok. Erre tekintettel a jelen ügyben az alább kifejtettek értelmében hatásköri összeütközés felmerültéről nem lehet szó. Az iratokból kitűnőleg ugyanis H. Gyuláné (gyermekgondozónő) a rendes bíróság előtt kifejezetten kártérítési igényt érvényesített és a rendes bíróság is ennek a kártérítési igénynek az elbírálására nem állapította meg a hatáskörét. Nevezetesen H. Gyuláné a fizetési meghagyás iránti kérelmében azt adta elő, hogy adósa a bizonyítványait magánál tartotta s ezért elhelyezkedni nem tudott, aminek folytán kára merült fel. Ítéletének indokolásában a rendes bíróság is kárkövetelésnek minősítette H. Gyulánénak a fenti jogalapon támasztott igényét. A fizetési meghagyás iránti kérelemben, illetőleg a rendes bíróság ítéletének indokolásában előadott, illetőleg megállapított fenti jogcím figyelembevételével az érvényesített igény — á helyes jogi minősítés szerint is — valóságos kárkövetelés, mert a munkaadónak jogellenes cselekményére van alapítva és tényleges vagyoni hátrány (kár) felmerültének igazolásától függ. Ellenben a közigazgatási hatóság előtt H. Gyuláné annak kijelentése után, hogy munkaadója megállapodásuk ellenére nem alkalmazta és oklevelét indok nélkül visszaadta, kifejezetten a felmondási időre, járó bérének, ellátásának és lakáspénzének a megítélését kérte. Ez az igény — a helyes jogi minősítés szerint — szerződés teljesítésére alapított bérkövetelés és attól függetlenül érvényesíthető, hogy a szerződés teljesítésének elmaradásaitól kifolyólag tényleg van-e kár, vagy nincs.