Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 321 felek szabad egyezkedés útján határozták meg. Egyetemleges marasztalásnak helye nincs. Ez az intézkedés a már befejezett és kiegyenlítés által megszűnt ügyekre nem vonatkozik." Az idézett §-ban foglalt rendelkezésekből kitűnőleg a törvény nemcsak a mennyiségi megállapítást, hanem a követelés behajtását tárgyazó pert is az Országos Földbirtokrendező Bíróság hatáskörébe utalta. Következik ez a „kizárólag" szó használatából, valamint az „egyetemleges marasztalásnak helye nincs" kitételből. Megerősíti ezt az álláspontot az a körülmény is, hogy sem a törvényben, sem annak indokolásában nincs adat arra, hogy a 12. §-ban foglalt fentidézett rendelkezés kettéválasztani kívánta volna a megállapítás és behajtás kérdését: a perenkívüli megállapítást és a perbeli marasztalást, és csak az első kívánta volna az Országos Földbirtokrendezö Bíróság hatáskörébe utalni, míg a marasztalás iránti pert a rendes bíróság hatáskörébe kívánta volna hagyni. A behajtást tárgyazó pernek az Országos Földbirtokrendező Bíróság hatáskörébe utalásával pedig minden olyan kérdésnek az elbírálása az Országos Földbirtokrendező Bíróság hatáskörébe utaltatott, amely kérdés a behajtással összefüggésben áll. így különösen a megbízott ügyvéd részére az ilyen természetű ügyekben teljesített fizetések elszámolásának kérdése, amint az az ügyvédi díjköveteléssel van kapcsolatba hozva. Ennek az elszámolásnak hiányában ugyanis a behajtandó összeget meghatározni nem lehet. Az ilyen fizetés elszámolására és ennek kapcsán az egyik vagy másik fél fizetésre, esetleg visszafizetésre kötelezésére tehát az Országos Földbirtokrendező Bíróság hivatott annál is inkább, mert a szóbanforgó törvénycikk 12. §-a kifejezetten kimondja, hogy bármelyik érdekelt fél kérhet megállapítást és ennek folyományakép behajtást is. Az irányadó tényállás szerint a jelen ügy tárgya a földhöz juttatást kérők, illetőleg juttatásban, részesülök és megbízott ügyvédjük között az ilyen természetű ügyben átadott összeg elszámolása az ügyvéd díjkövetelésével kapcsolatban és annak alapján marasztalás. Az eljárás tárgya tehát elvileg az 1928 : XLI. t.-c. 12. §-ának rendelkezései alá esik. Az idézett törvényhely értelmében pedig az ilyen ügyek elbírálása az Országos FöidbirHatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. 21