Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

300 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK lása után az ügy iratait az illetékes közigazgatási bizottság fegyelmi választmányának kell megküldeni a visszatartott illetmények kiadása tekintetében emelt jogorvoslat elbírálása céljából. Amennyiben a fegyelmi hatóságok a visszatartott illetmények kérdéseben már jogerősen határoztak, akkor nyílik meg csak a fél joga ahhoz, hogy esetleges további .illetményigényeit a m. kir. Közigazgatási Bíróság előtt a fegyelmi határozat alapján vagy esetleg azzal szemben érvényesítse. Addig azonban, míg az illetményekkel kapcsolatban előbb belátástól függő (diszkrécionárius) hatáskörben eldöntendő kérdések állanak függőben — miként a jelen esetben — még nem is lehet szó az illetményekre jogigény támasztásáról. A m. kir. belügyminiszter ezt a határozatát megküldötte a Hatásköri Bíróságnak. Majd a Hatásköri Bíróság megkeresésére 1940. évi szeptember hó 20. napján 16.374/1940. III. b) szám alatt az ügyre vonatkozó iratokat is a Hatásköri Bíróság elé terjesztette. II. Nyilatkozat a törvényes határidőben nem érkezett. III. Ennek a hatásköri összeütközési esetnek lényege az, hogy egyfelől T. András községi (körjegyzőség) irnok — aki ellen indult fegyelmi eljárás és felfüggesztés megszűnt, a fegyelmi eljárás megindítását megelőző állásróllemondása utólagos elfogadása folytán — Szabolcs és Ung k. e. e. vármegyek alispánja által élelmezési illetményének felemelése tárgyában hozott elutasító és visszatartott illetményeinek számszerű összegét is közlő határozata ellen közvetlenül a m. kir. Közigazgatási Bírósághoz panasszal élt. Panaszában, illetőleg a bíróság rendelete alapján a panaszt elkésettség okából visszautasító alispáni véghatározat ellen benyújtott fel folyamodásában másirányú sérelmei orvoslása mellett olyan kérelmet is terjesztett elő, hogy a m. kir. Közigazgatási Bíróság kötelezze visszatartott illetményei kifizetésére a körjegyzőséget. A panasz, illetőleg felfolyamodás érdemi elbírálása tekintetében a m. kir. Közigazgatási Bíróság „a bíróság előtti eljárásra utalt illetmények kérdésében" megállapította a hatáskörét a m. kir. belügyminiszternek az 1896 : XXVI. t.-c. 101. §-a értelmében emelt hatásköri kifogása ellenére azzal az indokolással, hogy T. András úgy a panaszá-