Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 271 C) KÖZIGAZGATÁSI BÍRÓSÁG HATÁSKÖRE. 96. Legénységi állományú (toborzott) egyénnek rokkantság címén támasztott végkielégítési igénye. H. B. A hatásköri összeütközés ebben az ügyben a m. kir. honvédelmi miniszter és a m. kir. Közigazgatási Bíróság között az 1896 : XXVI. t.-c. 101., illetőleg 131. §-aiban meghatározott kifogás folytán L. Miklósnak végkielégítésben részesítése tárgyában merült fel, mert a m. kir. Közigazgatási Bíróság csupán a végkielégítésre irányuló igény elbírálása tekintetében állapította meg a saját hatáskörét. Ezt a hatásköri összeütközést a Hatásköri Bíróság a m. kir. Közigazgatási Bíróság hatáskörének megállapításával szüntette meg a következő okokból: L. Miklósnak a m. kir. Közigazgatási Bírósághoz 5677— 1935. szám alatt közvetlenül előterjesztett panasza alapján a Hatásköri Bíróság azt állapította meg, hogy ez a panasz nem irányul valamely már meghozott határozat ellen, különösen nem a m. kir. Honvédelmi miniszternek nevezett kegyelmi kérvényeire hozott 444.406/10—1935. számú határozata ellen. A panaszban ugyanis ilyen sérelmezett határozat megjelölve nincsen. A panasznak abból a szövegéből pedig, hogy „katonai végkielégítésemre vonatkozó kérvényem három éver azaz 1932. évtől 1935. éve a honvédelmi minisztériumban a 10. osztályon van", minden kétséget kizáróan az állapítható meg, hogy L. Miklósnak a m. kir. honvédelmi minisztériumban lévő ügyei elintézéséről a panasz beadásakor tudomása még nem is volt, tehát panasza valamely már meghozott határozat ellen nem is irányulhatott. A panasz tehát, — amelynek közigazgatási bírósági elbírálása ellen a m. kir. honvédelmi miniszter kifogást emelt — L. Miklósnak olyan önálló kérelme, amely a honvédségnél teljesített szolgálata közben bekövetkezett rokkantsága folytán, — azaz a jogalapot is megjelölve — végkielégítésben és pedig 2800 pengő összegű végkielégítésben való részesítésére, vagyis jogigény érvényesítésére vonatkozik.