Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

22 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK kedését — hacsak a törvény, vagy törvényes jogszabály kifejezetten másként nem rendelkezik — ugyancsak közigazgatási hatóság (végső fokban esetleg a m. kir. Közigazgatási Bíróság) hivatott felülbírálni. A 600/1927. P. M. (K. K. H. Ö.) számú rendelet — amely II. címének IV. fejezetében a közigazgatási végrehajtási eljárásról rendelkezik — 46. §-ának 2. bekezdésében kimondja, hogy a végrehajtási eljárásnál netán előfordult törvényellenességek vagy szabályellenességek orvoslása végett a végrehajtást szenvedő panasszal fordulhat a m. kir. adóhivatalhoz. Az idézett rendeletnek a jogorvoslati hatóságokról és azok hatásköréről szóló fejezetében a 98. § úgy ren delkezik, hogy a m. kir. adóhivatalnak, mint jogorvoslati hatóságnak hatáskörébe tartozik a végrehajtási eljárásnál netán előfordult törvényellenességek vagy szabályellenességek ellen benyújtott panaszok tárgyában határozni. A 101. §-nak 2. a) pontja fellebbviteli fokon a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságának, a 104. § 4. b) pontja pedig végsőfokon a m. kir. Közigazgatási Bíróságnak a hatáskörébe utalja az ilyen panaszok elbírálását. Az irányadó tényállás szerint a végrehajtást szenvedő olyan jogcímen kérte a foglalás, illetőleg a letiltás hatálytalanítását, hogy a lefoglalt, illetőleg letiltott követelés végrehajtás alá nem vonható. Az a kérdés, hogy valamely követelés közadók behajtása módjára foganatosított végrehajtás során az adósnál lefoglalható, avagy letiltható-e, a végrehajtási eljárás törvényességének, illetőleg törvényellenességének kérdésével azonos. Következőleg a végrehajtást szenvedő ilyen tárgyú kérelmének, mint a végrehajtási eljárásnál előfordult törvényellenesség orvoslására irányuló kérelemnek érdemi elbírálása a kifejtettek értelmében a közigazgatási hatóság, végsőfokban a m. kir. Közigazgatási Bíróság hatáskörébe tartozik. Támogatja egyébként ezt a jogi álláspontot az 1912 : LIV. t.-c. 40. § utolsó bekezdésének utolsó mondata, amely szerint előterjesztéssel csak a bírói kiküldött eljárása, intézkedése vagy határozata orvosolható. Mindezeknél fogva ebben az ügyben a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1939. dec. 18. — 1939. Hl). 101.)