Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 249 II. Nyilatkozatot adott be a törvényes határidőben — jogi képviselője útján — D. Ignác, annak a jogi álláspontjának adva kifejezést, hogy ebben az ügyben hatásköri összeütközés esete nem merült fel. Továbbá — jogi képviselőjük útján — ugyancsak nyilatkozatot adtak be K. Jánosné és dr. K. Alajosné, amelyben hatásköri összeütközés fennforgását vitatták és a rendes bíróság hatáskörének a megállapítását kérték. III. Ennek a hatásköri összeütközésként felterjesztett ügynek lényege az, hogy egyrészt a budapesti központi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság sorrendi végzésében a végrehajtatónak az adóhatóság kimutatásában megjelölt összeg előnyös sorozása ellen felhozott kifogásait elutasítva, az adóhatóság által kimutatott összeget előnyösen sorozta. Egyben a kifogásokat elutasító végzésében utalt arra, hogy a K. K. H. Ö. 84. §-a és a K. K. H. Ö. végrehajtása tárgyában kiadott utasítás értelmében zárgondnoki kezelés alatt a zárgondnok által az ingatlant terhelő köztartozásokra történt fizetést a m. kir. kincstárnak joga van a végrehajtási zár alá vétel elrendelésétől visszafelé számított három évre eső adótartozásba betudni. A budapesti kir. törvényszék pedig a kifogásokat elutasító ez ellen a végzés ellen beadott felfolyamodás folytán a kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság végzését indokai alapján helybenhagyta. Másrészt a kifogást tevő végrehajtatónak arra a panaszára, hogy az adóhatóság a kimutatásokat helytelenül állította össze, mert a zárlat tartama alatt a zárgondnok által befizetett összegeket nem elsősorban a zárlati kezelés alatt felmerült adókra számolta el, a m. kir. Közigazgatási Bíróság által hozott ítélet alapján az adóhatóság a kimutatásokat megváltoztatta és a kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság által előnyösen sorozott köztartozás egy részét bírói letétbe visszautalta. A Hatásköri Bríóság ebben az ügyben hatásköri összeütközés fennforgását nem állapította meg a következő okokból. Az 1907 : LXI. t.-c. 7, § 1. bekezdésének 1—5. pontjaiban foglalt rendelkezések értelmében mindennemű hatásköri összeütközésnek az ügyazonosság az elengedhetetlen előfeltétele.