Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

232 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁG] HATÁROZATOK gari perútra. Majd a kir. járásbíróság felhívása folytán érdemi védekezést előterjesztve, tagadta az engedményezés létrejöttét. A kir. járásbíróság az ügy érdemében bizonyítást folytatott le, majd 1936. október hó 3. napján P 3333/1936./4. szám alatt végítéletet hozott. A végítélet rendelkező része szerint a kir. járásbíróság a pergátló kifogást elutasította, a keresetnek helyet adott és a letiltott követelést a zár alól feloldotta. A pergátló kifogás elvetését a kir. járásbíróság, avval okolta meg, hogy sem tételes törvényben, sem rendeletben nincsen kimondva, miszerint a kincstár elleni igényperek nem tartoznának polgári peres útra. Az 1923 : VII. t.-c. 59. (helyesen: 48.) §-ának 1. bekezdése és a K. K. H. Ö. 59. §-ának 1. bekezdése csak azt mondja ki, hogy az ott meghatározott esetekben nincsen helye igcnykeresetnek. Ez pedig annyit jelent, hogy az 1. bekezdés esetében igénykereset sikeresen nem indítható, de nem egyben azt is, hogy ha mégis ilyen kereset indíttatnék, úgy azt nem a polgári bíróság, hanem más hatóság bírálja el. A pergátló kifogásnak az az indoka tehát, hogy a hivatkozott törvényes rendelkezések értelmében igénykeresetnek helye nincsen, érdemi védekezés, nem pedig pergátló körülmény. Érdemben pedig a kir. járásbíróság — az indokolás szerint — azért adott helyet a keresetnek, mert a tanúk által igazolt korábbi engedmény folytán a letiltáskor a végrehajtást szenvedőnek az adósával szemben már nem is volt követelése. Nem létező követelést pedig letiltani nem lehet. Ezért az engedményest illető követelést a zár alól fel kellett oldani tekintet nélkül arra, hogy hol történt a zálogolás. A kir. járásbíróság ítéletét a m. kir. kincstár megfellebbezte. Fellebbezésében fenntartotta a pergátló kifogást, hangsúlyozva, hogy a kir. járásbíróság rosszul értelmezi a K. K. H. Ö. 59. §-át. Vitatta továbbá, hogy a követelés az említett szakasz alkalmazhatósága szempontjából szintén ingóság. Az ügy érdemében pedig a lefolytatott bizonyítás eredménye alapján nem találta megállapíthatónak, hogy enged-