Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

120 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK A gazdasági munkaszerződésekből származó vitás kérdések elbírálását az 1898 : II. t.-c. 72. §-a általában a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalja. Kivételt csak a törvény 73. §-a és 8. §-a tesz, amelyek közül a 73. § a törvényben előírt alakszerűségek megtartása nélkül kötött szerződésekből eredő minden vitás kérdés elbírálására a rendes bíróság hatáskörét állapítja meg, míg a 8. § azt mondja, ki, hogy „nem ezen törvényben meghatározott módon kötött szerződésekből eredő igények a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthetők". A Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata szerint a törvény 8. §-ában használt „törvényben meghatározott módon" kitétel alatt a szerződés megkötésének alakszerűségét és nem a szerződésnek a törvény által megkívánt tartalmát kell érteni. (1902. Hb. 4., 1912. Hb. 95., 1937. Hb. 50.) A jelen esetben azonban annak ellenére, hogy — miként az irányadó tényállásból kitűnik — a törvényben megkívánt alakszerűségek alakilag megtartattak, a közigazgatási hatóság hatáskörét megállapítani nem lehetett. Az 1898 : II. t.-c. 16. §-ának 1. bekezdése ugyanis kimondja, hogyha a szerződés a törvény 9. és 10. §-ában foglaltakat figyelmen kívül hagyja és általában, ha a szerződés a törvénybe vagy szabályrendeletbe ütközik, a jegyzőnek a szerződéskötésnél közreműködnie tilos. Tiltott hatósági közreműködés mellett létesült munkaszerződés nyilvánvalóan nem tekinthető olyannak, amelyet az 1898 : II. t.-c.-ben meghatározott módon, vagyis az alakszerűségek szabályszerű megtartása mellett kötöttek. Az ilyen hatósági közreműködést ugyanis — tiltott voltára tekintettel — szabályszerűnek azaz érvényesnek nem lehet tekinteni. Ekként az ilyen szerződés hatósági közreműködés, azaz az alakszerűségek megtartása nélkül létrejött szerződésnek minősül. Az alakszerűségek megtartása nélkül megkötött munkaszerződés az 1898 : II. t.-c. 73. §-a értelmében a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthető. Az irányadó tényállás szerint a jelen esetben a munkaszerződések 1. pontjai értelmében a gazdasági munkások elvállalták a gazdasághoz tartozó vetésterület felének körülbelül 320 és a megmaradó résznek körülbelül 280 magyar holdnak „a minőség és mennyiségre való tekintet nélkül" learatását.