Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIII. kötet 1932-1936 (Budapest, 1940)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 3 H. B. A vízjogról szóló 1885 : XXIII. t.-c. 156. §-a értel­mében — amely törvényhelyre a sz.-i kir. törvényszék a ren­des bíróság hatáskörét leszállító ítéletében hivatkozik — mindazokban az ügyekben, amelyek e törvény szerint a víz­szabályozásra, vízhasználatra és a vizek elleni védelemre vonatkoznak, a közigazgatási hatóság illetékes. Ez a törvényhely tehát — a helyes magyarázat szerint — a vízszabályozásra, vízhasználatra és a vizek elleni véde­lemre vonatkozó ügyek közül csak azokat vonja a közigaz­gatási hatóság hatáskörébe, amelyek e törvény rendelke­zéseihez képest tekintendők vízszabályozásra stb. vonatkozó ügyeknek. Azokra a vitás kérdésekre tehát, amelyek nem a hivatkozott törvénynek a vízhasználatra stb. vonatkozó kötelező rendelkezései folytán az érdekelt magánosok (part­birtokosok stb.) között keletkezett jogviszonyból merülnek fel, a törvény említett hatásköri rendelkezését kiterjeszteni nem lehet. Ezekben az ügyekben a közigazgatási hatóság előtti eljárásnak csak akkor van helye, ha a vízjogi törvény­nek valamely részletszakasza vagy más törvényes jogszabály az illető ügyekben a közigazgatási hatóság hatáskörét külön rendelkezéssel kifejezetten megállapítja. A. J. a szóbanforgó gátépítésre vonatkozó terveket és költségjegyzéket az ármentesítésben érdekeltektől, illetőleg azok meghatalmazottjától kapott megrendelés és annak általa történt elfogadása alapján, nem pedig az 1885:XXIIL t.-c. rendelkezése folytán készítette. Következőleg a tervek és költségjegyzék elkészítésének elvállalása és azok díjai tekintetében A. J. és a megrendelők között az általános magánjog keretébe tartozó vállalkozási szerződés, nem pedig a vízjogi törvény által szabályozott jogviszony jött létre. Az alapul szolgáló ezt a magánjogi jogviszonyt nem érinti az a körülmény, hogy a terv és költségjegyzék nyári gát építésére vonatkozik, mert valamely mű célja és rendel­tetése a vállalkozási szerződést ebbeli jellegétől nem fosztja meg. Hogy ez így áll, kétségtelenül kitűnik abból is, hogy arra az esetre, ha Á. J. a megrendelést egyáltalán nem, vagy nem a kellő időben és módon teljesítette volna, vele szemben a megrendelők az 1885 : XXIII. t.-c. alapján semmiféle

Next

/
Thumbnails
Contents