Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIII. kötet 1932-1936 (Budapest, 1940)

170 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK vei az elsőbíróság ítéletét hatáskör hiánya miatt hatályon kívül helyezte. A törvényszéki ítélet indokolása szerint az 1930 : XXXIV. t.-c. (= Te.) 137. §-ának az a rendelkezése, amely a törvényes kiskorú gyermekek elhelyezésének és tartásának kérdését a házassági perben tehető intézkedések kivételével a gyámhatóság hatáskörébe utalta; a nagyszülők ellen érvényesíthető tartási követelésre is vonatkozik, ami kitűnik egyfelől abból, hogy a felhívott szakasz a tartásra kötelezettek körét megszorító rendelkezést nem tartalmaz, másfelől pedig a 203.500/1931. B. M. sz. rendelet I. fejezetének 4. pontjából, mint amely a nagyszülőkkel szemben érvényesíthető törvényes gyermek (helyesebben: unoka) tartási követelést a Te. hivatkozott rendelkezése alapján kifejezetten a gyámhatóság hatáskörébe utalja. Ez az ítélet felülvizsgálati kérelem hiányában jogerőre emelkedett, amire B. Yendelné a Hatásköri Bíróságnál nemleges hatásköri összeütközés esetét jelentette be. A Hatásköri Bíróság beszerezte az ügyre vonatkozó iratokat és 1931. évi december hó 21. napján 1931. Hb. 49/7. szám alatt hozott határozatával a hatásköri összeütközés fennforgását megállapítva, kimondotta, hogy az ügyben az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Ezt az álláspontját a Hatásköri Bíróság azzal indokolta, hogy az 1930 : XXXIV. t.-c. 137. §-ában foglalt az a rendelkezés, amely szerint: „Törvényes kiskorú gyermek elhelyezésének és tartásának kérdésében a gyámhatóság határoz" — az unokatartásra nem terjed ki. Az idézett törvényhely ugyanis kifejezetten csupán a Ppé. 21. §-a utolsó bekezdésének, amely a gyermektartás kérdését a szülővel szemben szabályozta, lépett a helyébe, vagyis csakis és kizárólag a Ppé. 21. §-ának utolsó bekezdését helyezte hatályon kívül. Ebből következik, hogy viszont a Ppé. 21. §-ának első bekezdése, amely az unokatartásra vonatkozik, továbbra is hatályban maradt. Már pedig a Ppé. 21. §-ának első bekezdése idevágóan akként rendelkezik, hogy a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877 : XX. t.-c. 11. §-ának az unokatartási ügyeket a gyámhatóság hatáskörébe utaló utolsó és utolsóelőtti bekezdése hatályát veszti, amiáltal ezekre az utóbbi — nyilvánvalóan magánjogi ter-