Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIII. kötet 1932-1936 (Budapest, 1940)

154 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK Annak a körülménynek, hogy a megbízott, állására nézve közhivatalnok, a felek közti viszony jogi minősítése és az elbírálandó hatáskör szempontjából nincsen semminemű jelentősége, mert hiszen — mint említve volt — a megbízás elvállalása és teljesítése a megbízott hivatali állásával és körjegyzői hatáskörével nem állott érdemleges összefüggésben. Ezzel szemben (mint a Fejben). Ez a jelen ügyben annál inkább áll, mert ellenkező esetben a közigazgatási hatóság magát arra is feljogosítva tarthatná, hogy a nem fizető magánfelet a körjegyző kérelmére a szabályrendelet értelmében járó díjakban közigazgatási végrehajtás terhével elmarasztalja, amire nyilvánvalóan nincs hatásköre. Minthogy pedig általános hatásköri szabály, hogy a magánjogi jogviszonyból származó vitás ügyek, aminő kétségkívül a kereseti igény is, — hacsak kifejezett eltérő törvényes rendelkezés nincs — szabályként a rendes bíróság hatáskörébe tartoznak; továbbá, minthogy S. vármegyének a 126.000/1902. B. M. számú rendelet 88. §-ában nyert felhatalmazás alapján kibocsátott 800/19.992—1928. kgy. számú szabályrendelete, amely a s.-megyei községi és körjegyzők által a magánmunkálatokért felszámítható díjakról szól és amelyre a m. kir. belügyminiszter a közigazgatási hatóság hatáskörét alapítja, e díjak megállapítását a közigazgatási hatóság hatáskörébe utaló rendelkezést nemcsak hogy nem tartalmaz, de joghatályosan egyáltalán nem is tartalmazhat, mert törvényhatósági szabályrendelettel a rendes bíróság hatáskörén változtatni nem lehet; végül, minthogy egyéb olyan törvényes jogforrás sincs, amely a szóbanforgó kérdésben a közigazgatási hatóság hatáskörét megállapítaná, sőt a községi és körjegyzők részére kibocsátott Ügyviteli Szabályzat (126.000/1902. B. M. számú rendelet) 92. §-a külön és kifejezetten is kimondja, hogy ha a fél a felszámított munkadíj kiegyenlítését megtagadja, a jegyző igényét bírói úton érvényesítheti: mindezeknélfogva a jelen ügyben a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1933. nov. 13. —1933. Hb. 60.)