Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIII. kötet 1932-1936 (Budapest, 1940)

120 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 90. Gyermekgondozónő szolgálati viszonya. H. B. A Hatásköri Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben, amelynek tárgya gyermekgondozónőnek részben a megszolgált, részben a felmondási időre járó fizetés iránti igénye, a budapesti központi kir. járásbíróság, mint rendes bíróság és a budapesti m. kir. államrendőrség VIII. ker. kapitánysága, mint közigazgatási hatóság között az 1907 : LXI. t.-c. 7. §-a első bekezdésének 4. pontja alá tartozó hatásköri összeütközés esete merült fel. Egyfelől ugyanis az említett rendes bíróság a szerződésnek a szolgálatadók általi egyoldalú felbontását jogtalannak tekintve, őket nemcsupán a megszolgált, de egyúttal a felmondási időre járó illetmények kiszolgáltatására is kötelezte. Másfelől viszont az említett közigazgatási hatóság ugyanennek a szerződésnek felbontását jogosnak minősítette s a gazda által hátralékos bér fejében letétbe helyezett összegnek az alkalmazott részére egyidejű kiutalásával lényegében arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy neki csupán a megszolgált időre járó bérre van igénye. így tehát mind a rendes bíróság mind a közigazgatási hatóság — mégpedig az előbbi nem jogerősen, az utóbbi jogerősen — egyrészt az azonnali hatállyal történt elbocsátás jogosságának, másrészt az illemény összegszerűségének kérdésében döntvén, valójában minden vonatkozásban ugyanannak az ügynek az érdemében határozott. A fölmerült hatásköri összeütközést a Hatásköri Bíróság a rendes bíróság hatáskörének megállapításával szüntette meg abból az okból, hogy a felperes, aki egyéves tanfolyamot végzett, főgondozónöi (főápolónői) oklevéllel rendelkezik és az alperesek nyilvánvalóan éppen erre az előkészültségére tekintettel azért alkalmazták őt csecsemő gyermekük mellé a házi cselédek bérét sokszorosan meghaladó magas fizetéssel, mert gyermeküket a kor egészségügyi színvonalának megfelelő teljesen szakszerű gondozásban és olyan különleges ápolásban kívánták részesíteni, aminőre közönséges cseléd már értelmi színvonalánál fogva sem képes. Ilyen körülmények között azonban a felperes az 1876 : XIII. t.-c. 3. §-ának a) pontjában foglalt törvényes rendelkezés folytán nem tekinthető házi cselédnek, hanem vállalkozása az általános magánjog hatálya alá eső szol