Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

§4 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. minisztériumhoz csupán azon összeg folyósítása végett fordult, amelynek megfizetésére a rendelet értelmében a minisztérium — igazoltatás esetén — késznek nyilatkozott, egyebekben azonban jogfentartással élt. Ilyképen fentartott igényeit pedig csak a bíróság előtt érvényesítette, mihezképest ez igények tárgyában akár a hatáskör szempontjából, akár érdemileg állást foglalni, vagyis a konkrét esetet a rendelet alá vonni alkalma sem nyílt a minisztériumnak. Minthogy ezek szerint a hatásköri összeütközésnek az 1907. évi LXI. tc. 7. §-a 2., illetve 5. pontjában meghatározott esete, amelyek fennforgásáról egyébként szó lehetne, az imént kiemelt konstitutív elem (ugyanarra az ügyre és pedig konkrét ügyre vonatkozó határozatok) hiánya folytán fel nem merült, a rendelkező rész értelmében kellett határozni. * A közölt határozattal teljesen megegyezően határozott a hatásköri bíróság az 1920. június 21. 1919. Hb. 20. sz. a hozott határozatával. 13. Magánjogi kérdések szabályként rendes bírói hatáskörbe tartoznak. Rendes bíróság hatáskörébe tartozik annak megállapítása iránt indított kereset, hogy gyermekek utólagos házassággal törvényesíttetvén, az atyai vezetéknév viselésére jogosultak. 1920. november 8. Hb. 13. sz. a. III. Az 1904. évi XXXVI. tc. 19. §-a és az anyakönyvi utasítás (a 80,000/1906. B. M. sz. rendelet) 140. §-a értelmében a közigazgatási hatóságnál az utólagos házassággal történt törvényesítésnek a törvényesített egyén születési anyakönyvébe való feljegyzését lehet kérni, de csak akkor, ha a természetes atya által való elismerés az 1894. évi XXXIII. tc. 41. §-ának és az A. U. 95. §-ának megfelelően a kérdéses egyén születési anyakönyvében már -fel van jegyezve, vagy ha ezt az elismerést maga a természetes atya az anyakönyvvezető előtt személyesen jelenti ki, vagy ha az elismerés közokiratba van foglalva. A közigazgatási úton való feljegyzés — amint ez az 1904. évi XXXVI. tc. 19. §-ához fűzött miniszteri indokolásból kitűnik és magának a most felhívott 19. §-nak szövegéből is következtethető — nem pi aejudikál esetleges bírói döntésnek, hanem csupán azt