Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)
324 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. minősítő és büntetni rendelő 1920: XV. törvénycikk meg nem engedett visszaható erejének hátrányával szemben a panaszlottat védi a Btk. 2. §-ának általános és így ebben az esetben is követendő rendelkezése, amely szerint — feltéve, hogy a panaszolt cselekmény valóban bűncselekmény — az uzsorabíróság kötelezve van az elkövetéstől az ítélethozásig terjedő időben érvényben volt, illetőleg érvényben levő törvények, gyakorlat vagy szabályok közül az enyhébbet alkalmazni, amit a tettazonosság körében sem a Bp. általános szabályai, sem az Bb. 13. §-ának első bekezdése nem akadályoz. Mindezeknélfogva, minthogy a jelen esetben a panasz tárgyává tett cselekmény az 1920: XV. tc. 1. §-ának 2. pontjában büntetendőnek van nyilvánítva és a törvény alapján kiadott eljárási rendelettel az uzsorabíróság hatáskörébe van utalva; minthogy továbbá, a hatáskört is rendező új eljárási jogforrás az előbb elkövetett árdrágító visszaélésekre is hatályos; minthogy végül a panaszlott részére a Btk. 2. §-ában körülirt kedvezmény az új, tágabb hatáskörben is biztosítva van, a felmerült hatásköri összeütközést a rendes bíróság, mint uzsorabíróság hatáskörének megállapításával kelleti megszüntetni. 67. 36,000 koronát meg nem haladó értékű fának erdőből kivágása és ellopása miatt közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik az eljárás, ha az ügyben a rendes bíróság a 6,050/1923. M. E. számú rendelet életbeléptének napján érdemben még nem határozott, ennélfogva a szóbanlevő cselekményre, bár azt a terhelt még a hivatkozott rendelet hatálybalépte előtt követte volt el, ennek a rendeletnek a hatásköri rendelkezései irányadók. 1923. december 17. Hb. 62. sz. a. III. A büntetőjogi értékhatároknak, valamint a pénzbüntetés és a pénzbírság mértékének ideiglenes felemelése tárgyában alkotott és az 1923. évi szeptember hó 1. napján életbelépett 6,050/1923. M. E. számú rendelet 1. §-ának utolsóelőtti bekezdése egyebek között az 1879: XXXI. tc. 69., 73. és 74. §-aiban megállapított értékhatárt a hatszázszorosára, azaz harminchatezer koronára emelte fel, a 6,050/1923. M. E. számú rendelet 13. §-ának második bekezdése pedig kimondotta, hogy ennek a rendeletnek a rendelkezéseit