Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

268 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. családi pótlékáról rendelkező 1912: XXXV. tc. 18. §-ából, valamint a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészek státuszáról szóló 1920: XX. tc. 3. §-ából, másfelöl az 1915: XXII. tc. 2. §-ának utolsó bekezdéséből, az 1916: XXV. tc. 1. §-ának utolsó bekezdéséből és az 1917: XV. tc. 13. §-ának utolsóelőtti bekezdéséből kitűnik, hogy törvényeink kifejezetten állást foglalnak abban a kérdésben, vájjon a közalkalmazottaknak minő illetményére nézve és mennyiben van helye eljárásnak a Közigazgatási Bíróság előtt. Ezzel szemben az 1904:1. törvénycikk, amely felhatalmazta a kormányt arra, hogy az állami alkalmazottaknak fizetés természetével biró pótlékokat engedélyezhessen, az e törvényen alapuló pótlékokra vonatkozó ügyekben hozott miniszteri határozatok ellen a Közigazgatási Bíróság előtti eljárásról nem rendelkezik ugyan, ilyen rendelkezés felvételére azonban azért nem volt szükség, mert ez a törvénycikk az engedélyezhető pótlékokat kifejezetten fizetés természetű, tehát ugyanolyan illetményeknek nyilvánította, mint amelyek az 1893: IV. tc. 2. §-a értelmében járnak s mert ekként a most érintett pótlékokra vonatkozó ügyekben a közigazgatási bírósági hatáskör a jog- és törvényhasonlatosság elvének alkalmazásba vétele nélkül is megállapítható. A 3,988/1919. M. E. számú rendelet szintén nem tartalmaz sem oly rendelkezést, amely a munkabérkülönbözet kérdésében eljárásra hivatott közigazgatási hatóságok határozata ellen Közigazgatási Bíróság előtti eljárást engedne, sem pedig oly rendelkezést, amely a közigazgatási hatóság eljárásán kívül minden más eljárást kifejezetten kizárna. A Közigazgatási Bíróság előtti eljárást kifejezetten megengedő törvényes jogszabály hiányában tehát ily eljárásnak a jelen esetben is csak akkor lehetne helye, ha — úgy amint annak idején az 1904:1. törvénycikkel szabályozott pótlékokra nézve történt — itt is magában a jogszabályban kifejezésre jutna vagy egyébként tételes alapon megállapítható volna, hogy a szóbanforgó munkabérkülönbözetnek az 1896: XXVI. tc. 83. §-ában idézett 1893: IV. törvénycikk alá eső fizetés természete van. Ez azonban nem állapítható meg, mert a közalkalmazottakra az úgynevezett tanácsköztársaság által életbeléptetett heti munkabérrendszerrel a 3,988/1919. M. E. számú rendelet nem mint fizetés szabályozásával, hanem csak mint az úgynevezett tanácsköztársaság bukásakor talált tényleges állapottal és csupán a törvényes állapot helyreállítására szükséges átmenet