Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 263 szabályozó 39. §-a értelmében a rendes bírósági eljárásban a végrehajtás megszüntetésére mindig az a bíróság hivatott, amelyik a végrehajtást elrendelte; a végrehajtásnak mindenkor bírói határozaton, bírói egyességen vagy közjegyzői okiraton kell alapulnia. A jelen esetben a felmondási ügyben eljárt lakbérleti panaszbizottság a fent kifejtettek értelmében nem volt bíróság, határozatának végrehajtását annyival inkább a lakáshivatal, tehát közigazgatási hatóság rendelte el és így nyilvánvaló, hogy e nem bírói, hanem közigazgatási hatósági határozat alapján és nem bírói, hanem törvényes közigazgatási hatáskörben elrendelt végrehajtás megszüntetése a Ppé. 39. §-a értelmében a rendes bíróság hatáskörébe nem tartozik. Most már csupán az a kérdés, vájjon az ily végrehajtás megmegszüntetése szorgalmazható-e a lakáshivatalnál, mint közigazgatási hatóságnál ? A Hatásköri Bíróság e részben megállapítja, hogy sem a végrehajtás megszüntetésére irányuló kérelem előterjesztésekor hatályban volt 2,300/1921. M. E., sem az időközben hatálybalépett de már szintén hatályát vesztett 5,555/1922. M. E., sem a jelenleg hatályban levő 2,222/1923. M. E. számú lakásrendelet nem tartalmaz oly rendelkezést, amely lakásügyben a közigazgatási hatóság előtt végrehajtás megszüntetési eljárást engedne: viszont az említett lakásrendeletek oly szabályt sem tartalmaznak, amely ily eljárást kifejezetten kizárna. Ily eljárás helytfoghatósága szempontjából, a kifejezetten ugyan csupán a közadótartozások végrehajtására vonatkozó, de az általános közigazgatási végrehajtási eljárásban is általában irányadóul tekintendő 1923: VII. törvénycikk szabályainak kisegítő alkalmazása sem vezetne eredményhez, mert ez a törvény 70. §-ából kitetszően, szintén csak a végrehajtás felfüggesztését és elhalasztását ismeri, mint a végrehajtás elhárításának módjait. Ha azonban lakásügyben a közigazgatási hatóság előtt végrehajtás megszüntetésének nem volna helye, úgy ez nyilvánvalóan azt jelentené, hogy az olyan lakásügyben, amelyben a végrehajtást — eltérően a jelenleg hatályban levő 2,222/1923. M. E. számú lakásrendelet 81. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezéstől — még a korábbi jogszabályok hatálya alatt, jogerős érdemi határozattal a lakáshivatal, mint közigazgatási hatóság rendelte volt el, a végrehajtás elhárítására a 2,300/1921. M. E. számú lakás-