Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 243 tott — a jogi helyzet az, hogy abban az esetben, ha az iskolafenntartó által a kántortanító részére biztosított tisztán tanítói fizetés 1,000 koronánál kevesebb — a kántori és tanítói járandóságok 1000 korona erejéig együttesen tanítói fizetésnek számítandók; b) az 1907: XXVII. tc. 14. §-ának első bekezdése szerint a kántortanítói egész javadalomnak eddig megállapított és az iskolafenntartó által saját anyagi erejéből okmányszerü díjlevél alapján szolgáltatott mennyisége továbbra is csonkítatlanul kiszolgáltatandó és államsegély igénybevétele céljából le nem szállítható. A jelen esetben az-, hogy az 1913: XVI. tc. 25. §-a alkalmazható volna (fenti a) pont), teljes bizonyossággal ugyan nem állapítható meg, — de az 1907: XXVII. tc. 14. §-ának első bekezdése alkalmazható (fenti b) pont). Ebből pedig az következik, hogy — ha a kántori és tanítói állás és azoknak javadalma már egyszer egységesen szerveztetett meg — az egyébként az egyházi közigazgatás körébe tartozó kántori állás javadalmazása és ezzel kapcsolatosan magára a kántori állásra vonatkozó vitás kérdések elbírálása az 1876: XXVIII. tc. 6. §-ának 2. pontja, az 1876: VI. tc. 30. és 32. §-ai, — az 1907: XXVII. tc. 10. §-a, az 1913: XVI. tc. 30. §-a és a 76,000/V. K. M. 1907. számú rendelet' 51. §-ának f) pontja értelmében a különleges népoktatásügyi közigazgatási eljárás körébe megy át. így tehát a jelen esetben az érvényesített jogviszony a tanítói és a kántori állás egységes szervezése folytán nemcsak a tanítói, hanem a kántori állás tekintetében is kétségtelenül közjogi, közelebbről közigazgatási jogi természetű és sem a most idézett jogszabályok, sem pedig más újabb jogforrások nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek az ilyen jogviszonyból eredő bármely kérdésnek rendes bíróság elé vitelét megengednék. Ebben az ügyben tehát, amennyiben hatásköri összeütközés esete egyáltalán felmerült volna, a közigazgatási hatóság hatáskörét kellene megállapítani. Minthogy azonban az 1913: XVI. törvénycikk hatálybalépte után a főszolgabíró és az alispán nem olyan nemű közigazgatási hatóságok, aminőknek hatáskörébe a fennálló jogszabályok a hitfelekezeti elemi népiskolai tanítók jogviszonyai tekintetében felmerült vitás kérdések elbírálását utalnák; annak meghatározásába pedig, hogy közigazgatási úton melyik közigazgatási hatóság (közigazgatási bizottság avagy hitfelekezeti hatóság) tartozik eljárni, a 16*