Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

130 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. összeütközések szempontjából nem szünteti meg, mert az 1907 : LXI. tc. 7. §-a az eljáró hatóságok szervezeti, alanyi ismérvei szerint, nem pedig a hatáskörükbe utalt feladatok tárgyi természete alapján ál lapítja meg a hatóságok rendes bírói vagy pedig egyéb hatósági jellegét. A jelen ügyben a lakásügyek miniszteri biztosa a tamási kir. járásbíróság lakásügyi egyesbírája, vagyis a fentiek szerint rendes bíróság felett — hivatkozással a 16,334/1920. B. M. számú rendeletre — főfe!ügyeleti jogot és ebből folyóan az ügy érdemi elintézésébe való beavatkozásra- jogot vitatott magának. Annak a kérdésnek tüzetesebb vizsgálatába, vájjon a kir. járásbíróságok lakásügyi egyesbírája felett, minthogy az nem közigazgatási hatóság, a lakásügyek miniszteri biztosát főfelügyeleti jogkör a 16,334/1920. B. M. számú rendelet alapján megillette-e, a hatásköri bíróság nem bocsátkozik, mert még ha a miniszteri biztost ily jogkör megillette volna is, ez a főfelügyelet nem terjedhetett ki a lakásügyi egyesbíró határozatainak érdemi felülbírálására. Minthogy ugyanis igénybevételi ügyekben a kir. járásbíróságok lakásügyi egyesbíráját az előadottak értelmében rendes bíróságnak kellett tekinteni, felette a főfelügyelet csak az 1891 : XVII. tc-ben meghatározott korlátok között, tehát az érdemi döntésbe való befolyás nélkül volt gyakorolható, kivéve ha volna oly újabb törvényes jogszabály, amely a lakásügyekben eljáró bírói hatóságok felett gyakorolható főfelügyelet számára az 1891 : XVII. tc-ben megszabott terjedelmen túlmenő jogkört biztosítana. Ilyen jogszabály azonban nincs és az 1,552/1920. M. E. számú korábbi lakásrendelet uralma alatt sem volt, még pedig annál kevésbbé, mert a Budapesti Közlönynek 1920. évi március hó 4-én megjelent 52. számában közzétett közlemény szerint, a minisztertanács megállapítása értelmében a lakásügyek szabályozásáról 1,522/1920. M. E. szám alatt kiadott rendelet 27. §-ának III. pontja helyesbítve a következő rendelkezésre szorítkozik: „A lakásügyi hatóságok felett a főfelügyeletet a belügyminiszter és az igazságügyminiszter egyetértve vagy közvetlenül, vagy a lakásügyek miniszteri biztosa útján gyakorolják." Az idézett 27. §-nak III. pontjából törölve van tehát az a rész, amely feljogosította volna az említett minisztereket és a lakásügyek miniszteri biztosát, hogy az igénybevételi ügyekben eljárni hivatott hatóságoknak kötelező végérvényes utasításokat adhassanak. A főfelügyeleti jogkör tehát a lakásügyekben eljáró bírói hatóságok felett nem terjed ki az érdemi döntésbe való befolyásra.