Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

124 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. irányadó jogszabályok szerint járnak el, egyebek közt a gazdasági munkavállalkozókról és segédmunkásokról szóló 1899: XLII. tc-ben szabályozott ügyekben is. A 4,081/1920. M. E. számú rendelet tehát az 1899 : XLII. tc-el szabályozott ügyekben a hatáskör kérdésében visszaállította minden vonatkozásban azt a jogi helyzetet, amely a munkaügyi bíráskodásról szóló 1918: IX. ú. n. néptörvény előtt fennállott. Ezzel összhangban a 4,081/1920. M. E. számú rendelettel ideiglenesen szabályozott helyzetet véglegesítve, a munkaügyi bíráskodásról 9,180/1920. M. E. szám alatt kibocsátott rendelet, amely 1920. évi november hó 1. napján lépett életbe, a 3. §-ban kifejezetten is kimondotta, hogy a mezőgazdasági munkások és a gazdasági segédmunkások a 9,180/1920. M. E. számú rendelet alkalmazásában ipari munkvállalóknak nem tekinthetők és így nem is tartoznak munkaügyi bíráskodás alá. A jelen hatásköri összeütközés eldöntésénél tehát az 1899 : LXII. tc. 18. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. Az 1890 : XLII. tc. 18. §-a a hatáskör kérdésében más-más elbánásbanrészesíti a törvény I., II., III. és IV. fejezetében szabályozott eseteket. Az I. fejezetben a birtokos és a cséplőgép-vállalkozó, a II. fejezetben a cséplőgép-vállalkozó és a gazdasági munkások, a III. fejezetben a gazdasági munkásvállalkozó és a gazdasági munkások, végül a IV. fejezetben a gazdasági munkás és az általa felfogadott segédmunkás közötti jogviszonyról van szó. A törvény az I. fejezetben a szerződés alakszerűségét nem határozza meg, a II. és III. fejezetben a szerződésre alakszerűséget rendel, végül a IV. fejezetben nem szab meg alakszerűséget, mert a 15. §. szerint a gazdasági munkás és az általa felfogadott segédmunkás között a szerződés szóval is megköthető. A 18. §. második bekezdése a cséplőgép-vállalkozó és a birtokos közötti szerződésekből úgyszintén a törvény II. és III. fejezetében meghatározott alakszerűségek mellőzésével létrejött szerződésekből eredő összes vitás magánjogi kérdések elbírálását, továbbá az egyénenként 100 K-t, (1921. évi július hó 17. napja óta az 5,640/1921. M. E. számú rendelet 1. §-a szerint 1,000 K-t)meghaladó kárkövetelések elbírálását a királyi bíróságok hatáskörébe, ellenben az I., II. és III. fejezet szerint közigazgatási hatósági intézkedést igénylő ügyeket nem különben a vállalkozók és a munkások között felmerülő egyénenként 100 K-t, (1,000 K-t) meg nem haladó kárkövetelések elbírálását a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalja.