Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

106 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. A hatásköri összeütközések elintézésénél követett állandó gyakorlat szerint az új hatásköri szabályt, kifejezett ellenkező törvényes rendelkezés hiányában, az új jogszabály életbeléptekor még el nem döntött ügyekre is az új jogszabály hatálybaléptével azonnal alkalmazni kell. Ámbár tehát a jelen per, amelynek útján a felperes gazdasági cselédszerzödéstfől eredő és a kereset szerint szerződéses kikötésen alapuló, tehát nyilvánvalóan nem kártérítés-jellegú, hanem illetmény természetű magánjogi követelést érvényesít, az 1920. évi május hó 23. napját, vagyis a 4,081/1920. M. E. számú rendelet hatálybaléptét megelőző időben, azaz még a 2,245/1920. M. E. számú rendelettel ideiglenesen fentartott 1918: IX. néptörvény hatálya alatt a rendes bíróság előtt már folyamatban volt; mégis minthogy a rendes bíróság ebben az ügyben az 1920. évi május hó 23. napjáig perdöntő határozatot még nem hozott, a balassagyarmati kir. járásbíróság, mint munkaügyi bíróság és a balassagyarmati járás főszolgabírója között felmerült hatásköri összeütközést az állandóan követett fenti gyakorlat értelmében a most fennálló hatásköri szabályhoz, vagyis az 1907 :XLV. tc -nék a 4,081/1920. M. E. számú rendelettel visszaállított 62. §-ához képest a közigazgatási hatóság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni. 1 * - V A közölt határozattal teljesen megegyezően határozott a hatásköri bíróság a/. 1921. évi május hó 9-én Hb. 7. sz. a. hozott határozatával. 12. Negatív hatásköri összeütközés esete akkor merül fel, ha mind a rendes bíróság, mind a közigazgatási hatóság, melyek közül az egyiknek hatáskörébe tartozik az eljárás, ugyanarra az ügyre nézve jogerősen - kimondták, hogy az eljárás hatáskörükhöz nem tartozik.. Nem merült fel hatásköri összeütközés, ha csupán a rendes bíróság (járásbíróság) mondotta ki hatáskörének hiányát, a közigazgatási hatóság (főszolgabíró) ellenben a szolgálatból jogtalanul való elbocsátásra alapított panaszt (1907: XIV. tc. 48. és 17. §§.) nem hatáskörének hiányából, hanem a panaszhatáridő elmulasztása okából vagyis a keresetelévüléssel rokon érdemi okból utasította el. 1921. május 9. Hb. 10. sz. a.