Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

100 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. szempontjából a jelen ügy nem esik az 1898:11. tc. 73. §-a alá. De nem alkalmazható a most idézett törvény 73. §-a a szerződés alakszerűségeinek szempontjából sem, mert a nevezett felek közt létrejött s előzetesen írásban foglalt gazdasági munkaszerződést aláírása után Sz. D. munkaadó a szerződés létrejöttének helye szerint illetékes községi elöljáróságnak láttamozás végett bemutatta és azt a községi jegyző és előljáró társa az 55,416/1918. F. M. számú rendelet értelmében láttamozással szabályszerűen ellátták, a szóbanforgó munkaszerződés tehát az 1898:11. tc. 17. és 18. §-ában megszabott lényeges alaki kellékeknek megfelel. Minthogy pedig az 1898:11. törvénycikkben előírt alakszerű-, ségek megtartásával létrejött gazdasági munkaszerződésből eredő hátralékos munkabérkövetelések értékre való tekintet nélkül az 1907 :XLV. tc. 62. §-ához képest, amely az 1898:11. tc. 72. §-a helyébe lépett, a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartoznak, a jelen esetben felmerült hatásköri összeütközést a közigazgatási hatóság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni. 7. A hatásköri összeütközések elintézésénél követett állandó gyakorlat szerint az új hatásköri szabályt, kifejezett ellenkező törvényes rendelkezés hiányában, az új jogszabály életbe­léptekor még el nem döntött ügyekre is az új jogszabály hatálybaléptével azonnal alkalmazni kell. Gazdasági cseléd illetményeinek kiadása iránti követelés közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. 1921. április 9. Hb. 4. sz. a. III. Az 1918: IX. úgynevezett néptörvény 1. §-a azokat a pereket, amelyek magánjogi szerződés alapján szolgálati viszonyban álló munkaadó és munkavállaló között a szolgálati szerződésből felmerülnek, tárgyuk értékére való tekintet és minden egyéb külön­böztetés nélkül, tehát nyilvánvalóan a gazdasági munkaadók és munkavállalók között kötött szolgálati szerződésekből felmerülő vitás ügyeket is a munkaügyi bíróság hatáskörébe utalta. Az 1920:1. tc. 9. §-a a néptörvényeket érvényteleneknek nyil­vánította, azonban felhatalmazta a minisztériumot arra, hogy az úgynevezett népköztársaság szerveinek rendelkezéseit, köztük tehát a néptörvényeket is saját felelősségére ideiglenesen hatályban tarthassa vagy helyettük új rendelkezéseket állapíthasson meg.

Next

/
Thumbnails
Contents