Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára X. kötet 1917 (Budapest, 1923)

192 RENDES BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK kalmazottak lehetnek, azzal a valótlan állítással, hogy egymás alkalmazottjai, tévedésbe ejtették, minek folytán a sértett intézet nekik és pedig A.-nak 25 K 95 fillért, B.-nek 263 K 75 fillért segély címén kifizetett. A vádlottak azzal védekeznek, hogy a munkásbiztosítót nem szándékoltak megkárosítani, mert egymást kölcsönösen fizetvén, egymás alkalmazottjainak tekintették magukat és jogosultnak arra, hogy a munkásbiztosító tagsággal járó előnyöket élvezzék. Minthogy a [fenti tények azt, hogy a vádlottak egymás alkalmazottai lettek volna, fogalmilag kizárják, mert a közös munkájukban való keresetükben osztozkodtak, amit kétségtelenné tesz az előkészítő eljárásban és az alsóbirósági Ítéletekben tényként megállapított az a beismerésük is, hogy egymás alkalmazottai soha sem voltak : minthogy ezekből világos, hogy a vádlottak abból a célból, hogy maguknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzenek, a sértettet fondorlattal tévedésbe ejtették és ezáltal neki kárt okoztak : a vádlottak cselekménye megvalósítja a csalás tényálladékát. . . 94. Munkásbiztosítási táppénz csalárd kieszközlése és jogtalan felvétele csalás és miatta az eljárás rendes bíróság: hatáskörébe tartozik. C 1916 aug. 29. B. III. 170. sz A panasz alaptalan. A vádlott V. I.-t, annak dacára, hogy ez a bejelentés idejében üzletében nem volt alkalmazva, 1913. évi okt. 4-én a k—i kerületi munkásbiztosító pénztárnál, mint üzletében cipőtűzéssel foglalkozó alkalmazottját bejelentette : majd 1913 okt. 10-én a nevezettnek alkalmazásáról, mint munkaadó, igazolványt állított ki, mely irat alapján azután V. I. mint beteg a pénztártól 13 K 50 fillér táppénzt kapott és 6 K 70 fillér erejéig orvosi kezelésben részesíttetett. Az alsófokú biróságok által megállapított tények szerint