Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára X. kötet 1917 (Budapest, 1923)

RENDES BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK mely fiának az alperesek által maguk helyett veszélyeztetett állásban való önkényes alkalmazásával merült föl. Tehát a felperes nem a kir. kincstár ellen lépett föl és ekként nem is azt az ellátási igényt érvényesíti, amely a hadi szolgáltatásokról szóló 1912: LXVIII. te. 8. $-a, valamint az 1915 : XV. tc. 7. §-a és az utóbbi törvény végrehajtása tárgyában kiadott 1915. évi 70,000. számú P. M. rendelet értelmében a személyes szolgálatra bevont hadimunkásokat vagy hátramaradottjaikat rokkantság, illetőleg elhalálozás (eltűnés) esetében illeti. Ehhez képest az elsőfokú bíróság tévedett a jogszabályok alkalmazásában, akkor, amidőn a felperesnek magánosok ellen indított kártérítési keresetére a polgári bíróság illetéktelenségét (hatáskör hiányát) mondotta ki. ítéletét tehát 'nem lehetett fenntartani annak a megjegyzése mellett, hogy a keresetben felhozott tény előadás valóságának megállapítása nem a pergátló kifogás folytán megtartott tárgyalás, hanem a Pp. 518. $-a értelmében megtar tandó érdemi tárgyalásnak képezheti csak feladatát. 92. Az 1907: XIX. tc. 156. §-a értelmében az iparhatóságnál megindított bár 50 K-t meg nem haladó értékű — ügy, ha a fél az iparhatóság határozatával meg nem elégszik, nem a községi bíróság, hanem a járásbíróság hatáskörébe tartozik. Pozsonyi tszék. 1917 jan 30, Pf. fi 76. sz Az i9i2: LIV. tc. (Ppé.) 26. igának első bekezdése szerint az 1884: XVII. tc. 176. $-ában említett ((törvény rendes útja» kitétel alatt, tekintet nélkül a per tárgyának értékére, a járásbíróságot kell érteni s a második bekezdés értelmében az iparhatóságtól a bíróság elé vitt ügyekben kizárólag az a járásbíróság illetékes, amelynek területén az iparhatóságnak székhelye van. Jelen esetben az 1907: XIX. tc. 156. $-a értelmében a kerületi munkásbiztosító pénztár által a munkaadó ellen támasztott megtérítési igény felett az iparhatóságnak